FL Studio: Hangok rétegezése

A hangok rétegezése egy remek technika arra, hogy az ütemek vastagabbnak, ütősebbnek tűnjenek. Ebben a leírásban részletesen olvashatsz a rétegezésről, amelyet egy speciális rétegezős csatorna segítségével fogunk megvalósítani. Ezzel a csatornával komplex és gazdag hangokat hozhatunk létre úgy, hogy kombináljuk az önálló generátor csatornákat. Tovább fokozzuk a dolgokat azzal, hogy a crossfade funkciót is bevetjük.

Layer csatorna

Egy réteg elkészítéséhez adjunk hozzá egy Layer csatornát a Step Sequencer-ben:

Az alábbi képek a Step Sequencer-t láthatjuk. Ebben a szakaszban még csak egy Layer csatornánk van:

A Layer csatorna önmagában nem egy generátor. Nyomkodhatjuk napestig a billentyűket, nem fog semmilyen hangot kiadni. A csatorna azonban képes hangokat előidézni a származtatott csatornákban (amelyek generátorok). Ezt kipróbálva adjunk hozzá még pár csatornát:

A csatornák, amelyeket hozzáadtunk megtalálhatóak a Browser-ben a Packs Legacy Strings alatt:

A következő két csatornát származtatni fogjuk a fő Layer csatornánkból. Ezt a Layer csatorna előszöri kiválasztásával, majd a Channel selector-okon való kattintással tehetjük meg. A Channel settings dialógus ablakban a Set children gomb megnyomásával pedig összekapcsolhatjuk a kiválasztott csatornákat:

Ennyi az egész! Elkészült az első rétegünk. Ha kiválasztjuk a Layer csatornát és leütünk pár billentyűt, akkor a másik két csatorna kombinált hangját fogjuk hallani. A Layer csatornában mintákat is készíthetünk:

Ha ezt lejátszod, akkor a kombinált hangot fogod hallani.

Abban az esetben, ha módosítani akarjuk a hangot, akkor önállóan a származtatott csatornák módosításával, amelybe beletartozik a hangerő és a panning, ezt megtehetjük. A fenti képen például láthatjuk, hogy a String patch 1 csatorna hangereje egy kicsivel lejjebb van véve. Ha a módosításokat a Layer csatornán át végezzük el (pl. a hangerő módosítást), akkor az globális beállítás lesz és minden kombinált hangot érinteni fog.

Layer csatorna beállítások

A Layer csatorna beállítási párbeszédablaka elég egyszerű és mégis rendelkezik pár érdekes funkcióval. A Set Children gombbal csatornákat rendelhetünk a Layer csatornához ahogyan a fenti példában láthattuk. Legyünk óvatosak ezzel a gombbal. Bármikor kattintunk erre, az aktuálisan kiválasztott csatorna egy származtatott csatorna lesz. Egyéb más csatorna nem lesz része ennek a rétegnek.

Tetszett a poszt? Érdekel az FL studio? Akkor jelentkezz az iskolánkba!

 

 

A Show Children gomb segítségével láthatjuk, hogy megy csatornák vannak hozzárendelve a Layer csatornához, ha esetleg elfelejtenénk.

Ha Random kapcsolót bekapcsoljuk, akkor csak egy származtatott csatorna lesz véletlenszerűen aktiválva. Ez különösen akkor hasznos, többrétegű ütemeid vannak amelyeknél még dinamikusabb hangzást akarsz elérni.

A Crossfade gomb lehetővé teszi, hogy átmenet legyen a csatornák között, amelyet a Fade potméterrel tudsz használni.

Ezt kipróbálva adjunk öt csatornát hozzá az alábbi sample-ek használatával (Browser-ben a Packs Drumit 3 alatt találhatóak) a Step Sequencer-hez. Valami ilyesmi képet kell, hogy kapjunk:

Most válasszuk ki a Crossfade opciót:

Ha most elforgatjuk a Fade potmétert az egyik származtatott csatornánál, akkor az át fog menni a másikba. A potmétert balról jobbra forgatva a csatornák föntről lefelé mennek át. A kiválasztott sample-eknek köszönhetően a hang zártabb cintányér hangból egy nyitottabb felé fog elmenni. Próbáljuk ki ezt úgy, hogy forgatjuk a potmétert és közben pár billentyűt le is nyomunk.

Hasznos lehetőség, hogy automatizálhatjuk a potmétert forgását, amelyet az alábbi képen is megtekinthetünk:

Crossfade

Layer preset

Az FL Studio számos layer preset-tel érkezik, amelyeket csak be kell húzni a projectbe. A Browser-ben a Channel preset-eket a Layers menüben találhatjuk meg:

Csak rá kell őket húzni a Step Sequencer-re és már használhatjuk is őket.

Extra réteg funckiók

Néhány egyéb opció is elérhető az Extra layer options menüben:

A Split children funkció segítségével a származtatott csatornákhoz különböző kulcsokat (keys) rendelhetünk a billentyűzeten a Layer csatorna fő kulcsától kiindulva. Ezt azt jelenti, hogy a kiválasztott kulcstól függően egy adott származtatott csatorna fog megszólalni. Ez különösen akkor hasznos, amikor drum kit-et vagy más hangszert készítünk, ahol különböző hangmintákat kell rendelni minden kulcshoz.

A Group Children funkcióval csoporthoz rendelhetjük hozzá a csatornát. Praktikus opció, mivel a csoportok akkor is maradnak, ha már mindent összekuszáltunk a rétegekben. A Step Sequencer-rel gyorsan tudjuk szúrni a csatornákat és csak azokat tudjuk megjeleníteni, amelyek egy bizonyos csoporthoz tartoznak.

A Delete Children pedig nem csinál mást, mint hogy kitörli a csatornát.

A rétegezéssel és a csatornákkal pluszt vihetünk a zenébe, érdemes kísérletezni vele.

Forrás: Forbidden Fruity Blog

Skeldar

5 hiba, amit az új klub DJ-k elkövetnek!

Azok a DJ-k, akiknek még új élmény a klub DJ-zés, azok számos nehézséggel találhatják szembe magukat indulásnál. Az alábbi összefoglalóban olvashatsz a leggyakoribb hibákról, amelyeket a klubokban kezdők szoktak elkövetni, továbbá tanácsokat is találsz arról, hogy hogyan kerülheted el ezeket.

A tapasztalat a legjobb tanár. Ha tinédzserként kezd valaki egy klub DJ pultjánál és ott is tölti sok hétvégéjét, akkor bőven lesz ideje hibákat elkövetni és tanulni belőlük. Azonban nem mindenki indul ugyanonnan, ezért érdemes mások tapasztalatából is tanulni.

1. Túl kevés klasszikus vagy visszatérő zene

Zenei stílusok

Sok új DJ helytelenül úgy gondolja, hogy kiemelkedően fontos, hogy folyamatosan tonnaszám játsza a legújabb zenéket. Bár jó dolog megismertetni az újdonságokat és friss zenéket vinni a klubba, de legyünk realisztikusak a reakciókkal kapcsolatban. A tánctéren lévő emberek többsége nem annyira van benne a zenei életben mint mi.

A mai zenék többsége sajnos “eldobható”. A legtöbb klub DJ jobban jár, ha olyan zenékre épít, amik kiállták az idők próbáját és stabil alapot biztosítanak a hangulatnak. Csak stabil alapra lehet újdonságokkal tovább építeni.

A legtöbb underground zenei kör kivétel ezen szabály alól. De még egy kisebb zenei ágazatban sem lehet teljesen letagadni a bejáratott klasszikusok erejét, amelyeket biztosan beviszik az embereket a tánctérre.

A megoldás: Mindig legyen kéznél egy könyvtár a klasszikus, bejáratott zenékkel. Az Interneten számos listát találunk különböző műfajban, amelyeket a legnagyobb slágereket tartalmazzák, így bármely stílusban (akár számunkra kevésbé ismert) is játszunk, mindig kéznél lesznek az alapok.

2. A tömeg figyelmen kívül hagyása

Vannak DJ-k, akik annak idején úgy gondolták, hogy “ők túl menőek az iskolához.” Érdemesebb a bevált slágereket játszani a legutóbbi héten bemutatott friss zenékkel való kísérletezés helyett. Ha új zenét mutatunk az embereknek, akkor különösen fontos, hogy figyeljük a reakcióikat.

Nem lehet egy kalap alá venni mindent, de a legtöbb klub a mainstream zenék felé hajlik, az újdonságaid felett valószínűleg el fog siklani a tömeg. Egy csoport nyoszolyólány, akik épp most, szombat este rendeltek italt, valószínűleg nem lesznek túl érdeklődőek a legújabb, legexklúzívabb ritmusok iránt. Leginkább csak Ja Rule-t vagy valami hasonlót szeretnének hallgatni és ezzel nincs is semmi probléma, hisz szórakozni mentek. Meghúzni a határt a jó ízlés és a tényleges érdeklődés között nehéz. Tartsuk tiszteletben a vendég ízlését.

Ami igazi képesség, hogy érezzük és lássuk azt, hogy egy ritmusra miként reagál a tömeg és e szerint válasszuk a zenét. Képzeld magad a vendég helyébe. 40 órát dolgozol a héten és lazítani akarsz a klubban. A legtöbb klubban a DJ van a vendégért és nem pedig fordítva.

3. Meggondolatlan felhajtás és nem megfelelő közösségi háló használat

Nem feltétlenül hasznos egy kezdő DJ számára, ha minden apró részletet publikál az utazásairól online. Kétségtelenül izgalmas DJ-s beszélgetéseket folytatni a Facebook-on, de mindent csak mértékkel.

Az üzleted mindent részletét felrakni a netre nem túl professzionális, ez nem jó képet sugall magadról. A közösségi hálók használatáról az oldalon részletesebben is olvashatsz. A közösségi háló jó lehetőség kitárgyalni, hogy mi legyen a következő menő dolog vagy ötlet, amit majd játszol. Legyél azonban óvatos a túlzott felhajtással, mert könnyen a visszájára fordulhat. Ne tegyél úgy, mint aki az EDC címlapján lesz, miközben csak egy havi partit csinálsz. A rajongóid és barátaid egyszer belefáradnak az agyonsztárolásba.

Egy másik gyakori probléma a közösségia hálók használatával kapcsolatban pont maga a túlzott használat. A tömeges, nem releváns tartalmak áradata csak ártalmas. Természetesen egy-egy DJ/producer vonallal szorosan nem összefüggő dolgot fel lehet rakni érdekességképp, de maradjunk azért a témánál. Ne váljunk azzá a DJ-vé, aki több időt tölt a fotózkodással, mint a zenével.

A megoldás: Építs brand-et valódi, releváns tartalommal. Használd a közösségi hálót ennek reklámozására.

4. A zeneipari “szabvány” felszerelés nem ismerete

Ez egy súlyos hiba, amit meglepően sok DJ elkövet. Egy olyan hiba, amely sajnos kezdő DJ-ként nehezen védhető, hiszen a költségvetés mindig szoros, főleg a szárnybontogatás idejében. Egy klub DJ-nek komolyan számításba kell vennie, hogy a felszerelésválasztása mennyire fogja befolyásolni abban, hogy más helyeken milyen jól játszani. Érdemes olyan képzést választani, ahol professzionális technika áll a rendelkezésedre. A mi iskolánkba is kiprobálhatod a legjobb Pioneer és Denon termékeket. Nem minden helyszínen van lehetőség külső eszközt vagy akár egy nagyobb kontrollert vinni. Nagyobb klubokban a hangtechnikusok joggal óvatosak, nem szeretnék egy DJ jön-megy és újrarendezi a DJ pultot.

Általánosan elmondható, hogy az egyes klubokban, stílusokban vannak “szabványos” felszerelések. Számos DJ au USA-ban és Európában Serato mixert használ két tárcsával. A house-ra és techno-ra fokuszáló klubokban pedig megfigyelhető egy erős Pioneer vonal.

A megoldás: Derítsed ki, hogy milyen felszerelés a népszerű környékeden és próbálj megismerkedni vele. Ne kérjed, hogy kivételezzenek veled, ha a DJ setup-odról van szó. Szükségtelenül ne komplikáld a dolgokat.

5. A kapzsi klubtulajdonosok és a kihasználás

Jó néha jótékonysági rendezvényen játszani, így jó karmát és adózási lehetőséget építhetsz. Sajnos sok új DJ azonban kész rendszeresen ingyen játszani. Alap szabály soha semmilyen körülmények között nem megyünk el ingyen fellépni!

Számos klubtulajdonos következetesen keresi az új, befolyásolható DJ-ket fellépési lehetőségekkel, ha hajlandóak ingyen játszani. Néha megpróbálják úgy behálózni őket, hogy először játszanak ingyen, majd a későbbiekben messze a piaci ár alatti ajánlattal próbálják meg megtartani őket. Amit ezek a DJ-k nem látnak az az, hogy tulajdonos kihasználja őket és ezzel a már bizonyított és befutott DJ-knek is alávágnak. Az új DJ pedig ezt lehetőségnek látva, a naivitásukat pedig végül ellenük fogják használni.

Ne dőlj be ennek a trükknek! Értékeld magad! Azzal, ha ingyen játszol, magadnak is ártasz és egyben a DJ szakmának is ártasz. Emlékezz arra, hogy csak ismertséggel nem lehet fizetni a számlákat, ahhoz ténylegesen ki kell hogy fizessenek.

Ez nem azt jelenti, hogy már az első munkádnál masszív gázsit kérhetsz. Különböző szinti klubok vannak a városokban, amelyek különböző fejlődési pontokon álló DJ-ket vonzanak. Semmi rossz nincs abban, ha egy kevésbé menő helyen kell debütálnod.

A megoldás: Légy tisztában a képességeiddel és kérj korrekt összeget a munkádért. Egy mentor nagyon sokat segíthet abban, hogy megismedkedj a piaccal, árakkal, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy már az elején tudd, hogy a képességeiddel mennyi az annyi. Soha ne fogadj el olyan ajánlatot, ahol neked kell fizetni, hogy fellépj (ebbe beletartozik az általad előre megvásárolt X db jegy, amelyet majd neked kell eladni).

A hozzáadott érték

Minden sikeres üzleti tranzakció mögött az áll, hogy a felek valamilyen értéket adnak egymásnak. Egy klub többféle értéket is ad a DJ-nek, egyrészt pénzügyit másrészt ismertséget és kapcsolatokat.

A másik oldalról nézve a DJ-nek fel kell tennie magának a kérdést: “Mit teszek le én az asztalra? Mit tudok csinálni, amit más DJ nem? Mi tesz engem különlegessé?”

A profivá válás, DJ-ként való kenyérkeresés nem egy könnyű út. Teljesen természetes, hogy az ember hibákat követ el út közben. A zeneiparban profiként tartozunk magunknak és a tömegnek annyival, hogy folyamatosan fejlesztjük magunkat és őszintén megbeszéljük magunkkal a sikereinket és a kudarcainkat egyaránt. Csak így léphetünk előre önálló DJ-ként és léptethetjük előre a DJ kultúrát.

Forrás: DJTechTools

Skeldar

8 master-elési hiba és megoldásai


Mastering

 

A legtöbb zenész, hangmérnök és producer jól tudja, hogy egy Master mekkora különbséget tud okozni. A master-elés önmagában egy művészet. Azonban nem ért tudni, hogy masterelés önmagában csak 10%-ot ad a végső prodoktumhoz. Ezért nem szabad csodát várni ettől sem.

Még a legnagyobb tudású hangmérnökök is csak annyira tudnak jók lenni, amilyen jó a hozott anyag. Mielőtt még master-elésre vinnénk a művünket, mindig győződjünk meg róla, hogy valóban kész, minden a helyén van benne és már csak az utolsó simítások hiányoznak. A tippjeit Pete Doell, az Universal Mastering Studios West veterán hangmérnöke osztja meg, hogy hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a master-ből.

1. Túl sok mély

A túlzott mély használata a leggyakoribb hiba, amit el szoktak követni és ez leginkább a project stúdióknál jelentkezik. Ez általában közvetlenül függ össze a mixelési környezettel. Az átlagos otthoni stúdió vagy project szoba nem rendelkezik túl sok akusztikus elemmel és sok visszaverő felület, valamint basszus csapda található bennük. Az eredménye ennek a kiegyensúlyozatlan visszaverődés a spektrumok között, így néhány hang túlságosan is kitűnik, míg néhány csaknem teljesen elveszik. A végén egy szintén kiegyensúlyozatlan alsó-mély spektrum lesz. A helyiség akusztikájának javítására találhatsz írást az oldalunkon.

Pete Doell egy fontos dologra felhívja a figyelmet: A legszembetűnőbb hiba, hogy az emberek monitor hangfalai nincsenek megfelelően elhelyezve. A hangfalaknak olyan távol kell lenniük egymástól, amilyen távól vannak a hallgatótól. Tehát ha a hallgató 1 méterre van a hangfalaktól, akkor a hangfalaknak is 1 méterre kell lenniük egymástól. Továbbá, ha a hangfalak túl közel vagy túl távol vannak a faltól, akkor a basszus visszaverődés nem lesz a helyén.

 

Tetszett a poszt érdekel a masterelés? Akkor jelentkezz bemutató napunkra!

 

2. Borzasztó fúvósok

A spektrum másik vége, a legmagasabb tartomány is okozhat problémákat. Bár nem lehe tolyan erősen hallani őket egy project stúdió környezetben, ezek a frekvenciák máshogy tudnak megjelenni a master-elési fázisban.

“A legtöbb mixnek csak egy kis csiszolás és fényesítés kell a master-elésnél.” – mondja Doell. “Ha a jó cuccokat rátesszük, akkor a sziszegősség eléggé kijöhet. Tégy magadnak egy szívességet a vokált de-esseld, esetleg még a cintányérokat akkor is, ha esetleg nem hallanál túl sok ilyen hangot. A hangmérnököd meg fogja köszönni.”

Összefoglalásként: az EQ-t bölcsen és óvatosan kell használni és nem megerőszakolni.

3. Dinamikus tartomány hiánya

Ez a leggyakrabban tárgyalt téma a modern zenei mixelési köröben. Az elmúlt évtizedben a rádiós sugárzás utáni hajsza egy csatát hozott létre, amely a figyelemért irányult és ez hangosságban manifesztálódott – abban a felfogásban, hogy ha hangosabb egy track, akkor jobban megragadja a hallgatót. Ez a mentalitás a TV-s és rádiós reklámozókkal indult (figyeld meg, hogy egy hangos reklám mennyire megragadja a figyelmed) és ez egy közvetlen következménye volt a kompresszoros technológia fejlődésének, amely lehetővé tette “radio mix”-ek elkészítését, ahol minden hangos és az ember arcába mászik.

A probléma a mix látszólagos hangerejének emelésével az, hogy ez összetömöríti a track dinamikus tartományait is. A dinamikus tartomány definiálja a leghangosabb és a leghallkabb hangjait a track-nek. Optimális esetben egy track -3 dB-es csúccsal a leghangosabb elemnél (pl. egy pergődob megütése), míg a track többi részének -6 és -8 dB közötti tartományban kéne lennie. Ez 3 és 5 dB közötti dinamikus tartománybeli csúcsokat eredményezne.

A dinamikus tartomány kompresszálása (vagy hasonlóan káros hangerő normalizálás) eszközöket vesz el a hangmérnöktől, megnehezíti azt, hogy csinálja a munkáját. Egy master-eléssel foglalkozó mérnök aprólékos és többlépcsős kompresszálást használ, ütősebbé és kiemelkedőbbé téve a basszust, tisztaságot adva a magas hangoknak és csillogást a legmagasabbaknak, mindezt különböző kompresszálási algoritmusokkal az egyes frekvenciák esetén.

Számos tapasztalatlan mixer egy “mastering compressor” plugin-t használ, egy preset-tel amely hangos és zavaros alsó tartományt, világos és agresszív felső tartományt eredményez. Nem marad hely a master-elésre. Nincs lehetőség kiemelni vagy háttérbe szorítani zenei elemeket.

EQ Mastering

Néha az ügyfél egy hangos mixet szeretne, de nem tesz sokat azért, hogy kezelje a dinamikát a mixében. “Szeretem a kocsifestés analógiáját. Ha megkéred a mastering mérnököt, hogy az egészet egy réteg festékkel csinálja, az nem a legokosabb lépés. A limitálás rétegezése (pl. kompresszálva a vokált, basszust, pergődobot) sokkal szebb részleteket, csillogást enged kihozni a kész terméken.”

Ugyancsak érdemes elkerülni a túlkompresszálás ugyanezen ok miatt. A mastering mérnök a track-et úgy kapja meg, hogy az jóval a dinamikus tartományon belül van, de a vokál a torzítás határáig van normalizálva. Ismételten, ez megint nagyon kevés helyet a master-elésre, hogy ki lehessen hozni finom részleteket a vokálból. Jellemzően a master csatornának -4, -6 decibelen kell master előtt szólnia különben nem lesz masterelhető a zene.

4. Tervezés hiánya

Fontos, hogy a mixünknek dimenziót adjunk azzal, hogy kiegyensúlyozzuk az elemeket egy szép, széles sztereó térben. Gyakori eset, hogy mindent középtárja tesznek, így nagyon tömött, zavaros mix alakul ki, ami nem tud formát ölteni. Bár vannak olyan tipikus elemek, amiknek középen a helyük (pergődob, basszusdob, vokál), a szeparálás a gitár, a háttérvokál és más elemek esetén jó ötlet.

“Mindig jó ötlet pár elemet kicsit oldalra tenni a mixben.” – mondja Doell. “Ha gitárok, dudák, hátsó vokálok stb. keverékje van, a közepet kevésbé zsúfoltnak megőrizve a fülünk különállóbnak fogja hallani a produkciót, amin dolgoztál. Ugyancsak kevesebb EQ-ra és effektre lesz szükség ahhoz, hogy kiemeld ezeket a mixből.”

5. Fázis problémákat

Miután a legtöbb DAW felső korlát nélküli trackszámot tesz lehetővé, a kísértés ott van, hogy minden sztereóban rögzítsünk és az olyan elemek, mint egy akusztikus gitár, sztereóban mélységet és karaktert tud adni a track-nek. Legyünk azonban óvatosak, ellenőrizzük a mixet monóban, hogy elkerüljük a fáziskioltást a rosszul elhelyezett mikrofonok miatt. Csak a sávok szólózásával lehet észrevenni, hogy vajon bizonyos frekvenciák eltűnnek-e, amikor két csatorna összeolvad monóban.

Nem csak a sztereó hangszerek fázisai tudják kioltani egymást. Doell szerint a hiper-széles elemek a “hangfalon kívüli” hatást érnek azzal, hogy az egyik oldalt kioltják. Csak nyomjuk meg a monó gombot és figyeljük a billentyűket, string padokat, háttérvokált, amik eltűnnek. Akkor is, ha még nem érezted szükségét a monónak, ezzel a trükkel láthatod, hogy az egyensúly nem olyan, amilyennek mindig hiszed.

Ugyanez aszabályszerűség érvényes a reverb-re is. Nagyon gyakori, hogy egy nagy teremet használva a vokál egyszerűen eltűnik.

6. Rossz vokál pozícionálás

Nehéz objektívnek maradni, ha a vokál elhelyezéséről van szó a mixben, főleg akkor, ha az a te dalod. Te ismered a dalszöveget, így könnyű elfelejtkezni arról, hogy más ember viszont nem. Bizonyos esetekben ugyanolyan “helyesen” szól, ha a vokál kicsit előbbről vagy kicsit hátrébb szól. Számos profi két vagy három alternatív mixet készít, egy kicsit előbb lévő vezető vokállal, aztán egy kicsit hátrébb elhelyezett vokállal, valamint egy középtájon lévővel. Ez egy igazi luxus, ha a mastert készítő választhat.

7. Nem jól igazított sávok

Itt nem kell gondolkodni. Ha külön küldöd a sávokat (dobcsoportok, gitár, háttérvokál stb.), akkor ügyelni kell arra, hogy minden ugyanonnan induljon. Ha egy vokál nem jön be az első 30 másodpercben, akkor a sáv első 30 másodpercében teljes csendnek kell lennie.

8. A szoba nem ismerete

“Mindig azzal kezdem a mixelős napom, hogy meghallagatok néhány zenét, amit szeretek, ideális esetben abban a stílusban, amiben éppen dolgozok.” – magyarázza Doell. “Innentől sokkal könnyebb almát az almával összehasonlítani. Szerencsés vagyok, hogy egy ZR Acoustics-kal dolgozhatok a Universal Mastering-nél. De ha máshol dolgozom, akkor fontos, hogy ismerjem azt a szobát, amiben épp dolgozom, hogy hogyan járul hozzá ahhoz, amit hallok még az előtt, hogy bármilyen döntést meghoznék.”

Ahogy azt sejteni lehetett, megszámlálhatatlan buktató van, ami belerondíthat a mixedbe és kihívás elé állíthat, mint master-elési mérnök. Sokkal több, mint amit fel lehetne sorolni… De mint mindig, hallgassunk a fülünkre, odafigyelve hallgassuk a zenét és tanuljuk meg a szabályokat mielőtt megszegjük őket. Ha ezek a módszerek nem működnének, akkor a fentebb említett leggyakoribb hibákat tartsuk észben, ezzel máris jó úton leszünk a jobb eredmények felé.

Forrás: UAudio

Skeldar

 

Hogyan készítsünk pergődob (snare) hangot?

Pergődob logó

A pergődob és a lábdob között gyakran vita van arról, hogy melyikük is fontosabb eleme egy dalnak. Amit biztosan tudunk az az, hogy mindkettőre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy az emberek táncra perdüljenek. Számos dobtípus létezik, mindegyikről találhatsz leírást az oldalunkon, de most a pergődobokba (snare) vetjük bele magunkat.

A legtöbb producer betölt néhány hangmintát ahhoz, hogy megtalálja a legjobb pergődob alapot. A valójában a pergődobokat nem találják, hanem építik. Számos módja létezik egy pergődob megalkotásának, de most egy kezdők számára is megfelelő technikával és munkafolyamattal fogunk megismerkedni.

Dob anatómia

Ha egy hangmintára vagy egy szintetizátor hangra tekintünk, akkor három dolgot vehetünk észre, ami felépíti a pergődobot:

  • tranziens
  • test
  • farok vagy lecsengés

Egy tökéletes egység megtalálása helyett érdemesebb a jó alkotóelemekből összerakni a hangot.

A tranziens

Tranziens

A tranziens a pergődob kezdeti szakasza, ez az ütő/klikkelő hang, amit hallunk. A tranziens akkor jön létre, amikor az ütő hozzáér a dob membránjához és ez a hang, ami alapjában meghatározza a hangot. Ez a kezdeti hang nagyon sok információval szolgál az agyunk számára, hogy éppen milyen hangot is hallunk.

A tranziens éles karakterisztikája segít megkülönböztetni a pergődobot a többi dobtól. Az éles klikkelő hangzás a pergődob sajátja, amely kihallatszik a mixből és megragadja a hallgató figyelmét. Ha jó tranziens hangot keresünk, akkor éles attack-kal rendelkező, klikkelős hangra kell gondolnunk.

A test

A pergődob fizikai méretéből adódik. A megütés után a test egy bizonyos frekvencián kezd el rezonálni, amelyet a dob méretével van összefüggésben. Ez általában a 120 és 220 Hz közötti frekvenciatartomány.

Pergődob hanghullám

A kisebb dobok magasabb pitch-el rendelkeznek, amely a méret növekedésével elkezd csökkeni. Az akusztikus pergődob 10″ és 16″ közötti széles és 3″ és 10″ közötti mély szokott lenni. Az átlag olyan 14″ környékén van, míg a mélység 5″ körül. A DAW-ok szépsége az, hogy lehetőségünk van masszív pergődobokat készíteni a test túlhangsúlyozásával.

Tippek:

  1. Érdemes egy tom dob hangmintát használni a testhez, amelyen a pitch transzpozíciót beállíthatjuk 120-220 Hz közötti értékre.
  2. Használjunk torzítást, kompresszálást és EQ-t ahhoz, hogy kiemeljük a testet

A farok

Az utolsó rész a farok. Ezt a szakaszt a fémkötegelés határozza meg, amelyet a dobok alján találunk. Ezeket dobsodronyoknak nevezzük. Ha a pergődobot megütik, a vibráció a sodronyokat csörgésre készteti. Az elektronikus zenében ezt a hangot gyakran zaj felhasználásával készítik el.

Tippek:

  1. Egy zaj hangminta jó alap
  2. Reverb-bel a farok mélységét és dimenzióját fokozhatjuk
  3. Használjunk két különböző zajt a különböző frekvenciákhoz és hosszokhoz

Rétegezés és elcsúsztatás

Rétegezés

Miután megtaláltad a hangokat, ideje kombinálni őket, így jobban fognak szólni, mint külön-külön. A minták elcsúsztatások, így nem versenyeznek egymással, ezek kombinálásával a pergődob szakaszait készítheted el.

A rétegezést több módon is csinálhatjuk, de a legtöbben minden elemet a drumrack-be tesznek be a könnyebb kezelhetőség és programozhatóság miatt. Néhány producer önálló track-ként szereti kezelni őket, így külön láthatják a hullámformákat és így könnyebben igazíthatják őket. A rétegezés és elcsúsztatás haszna az, hogy a legjobb részeket használhatjuk a mintákból. Később a jó részeket csak kiegyensúlyozni kell, hogy utána szépen szóljanak együtt.

Rétegezési tippek:

  1. Tranziens minta előzze meg a test mintát.
  2. Használj szintetizátort a zaj előállításához a farokhoz. A szintetizátor lehetőséget ad a finomabb beállításokhoz, release időkhöz és tónushoz.
  3. Használd a Sampler-t az indulás és megállás gyorsaságának beállításához. Az átmenetek az összeállításban ugyancsak hasznos lehet.
  4. A test és a farok esetén érdemes az attack-ot magasabbra venni ahhoz, hogy a tranziens is át tudjon jönni.
  5. A pergődob teljes hosszát állíthatjuk lejátszásnál az elemeinek decay(lecsengés) értékének állításánál.

Feldolgozás

A hangminták elkészültek, ideje feldolgozni őket. Ajánlott egyenként feldolgozni őket, majd csoportként, végülis a teljes mixben a zene többi részével együtt. Talán van egy remekül szóló pergődobod, de a mixben berakva érezni, hogy további finomításra van szükség. A pergődob feldolgozása számos eszközt és technikát igényel, de az alapvető részek a kiegyensúlyozás, EQ-zás, szaturálás, kompresszálás, torzítás és reverb.

Szintek: Kezdjed a pergődob felhasználását a hangerő kiegyensúlyozásával. Meglepő, hogy mennyit tud javítani 1-2 dB-es állítás a pergődobon és a mixen.

EQ8

EQ és szűrés: Ez a legfontosabb lépés. El akarjuk különíteni a hangmintákat, hogy külön tudjanak élni a saját frekvenciatartományukban és így ne egymással harcoljanak.

Vegyünk egy EQ-t és vágjunk ki alsó frekvenciákat a tranziensből és farokból. Ezzel helyet csinálunk a testnek, amely úgyis elnyomná ezt a tartományt. Erősítsünk a magasabb frekvenciákon, így a pergődob jobban ki fog tűnni.

Reverb: Adjunk hozzá reverb-et, ha több helyet, mélységet és dimenziót szeretnénk. Az 500 ms decay-nél nézelődjünk egy jó reverb-hez. Ha hosszan kitartott reverb-et szeretnénk, akkor plate vagy hall reverb-et érdemes használni hosszú decay időkkel. A három legfontosabb vezérlő a reverb-hez:

  • Reverb Pre-delay: az első dry hang és az első visszaverődés közötti idő
  • Decay: mennyi idő alatt álljon le a hang
  • Dry/Wet arány: nem érintett és érintett jelek arány

OverdriveTorzítás: A torzítás remek eszköz arra, hogy kövérebbnek tűnjön a pergődob. A Overdrive eszközzel remek változtatásokat tudunk véghezvinni. A Dry/Wet határozza meg, hogy mennyi torzítást használunk.

Szaturáció: A  hang nem üt eléggé, egy kis szaturáció hozzáadásával ezen segíthetünk, lekerekíthetjünk a hang éleit. Az eszköz lehetőséget ad életet vagy extrém csipogást vigyünk a hangba, majd torzítsuk azt szükség szerint. Bánjunk vele óvatosan, mert könnyen kilapíthatjuk és élettelenné tehetjük vele a hangot, pont az ellenkezőjét elérve a célnak. Használjunk a Dry/Wet vezérlőt hogy a szaturált és nem szaturált hangok szintjét beállítsuk.

Kompresszálás: Ha visszavesszük a hangerejét a tranziensnek a kompresszorral, akkor a kapcsolatát a testtel és a farokkal megváltoztatjuk. A trükk az, hogy kicsit levesszük a hangerőt így megnövelve a decay szakaszt. Ez azt a hatást idézi elő, hogy a test és a farok hangosabb anélkül, hogy megemeltük volna a hangerőt.

Tippek:

  1. Kezdjük a kompresszálást 4:1-10:1 aránytól
  2. Gyors és közepess attack-kal dolgozzunk (1-10ms)
  3. Release idő állítással a gain csökkenés visszatér mielőtt a pergődob ismét ütne

Csoportos feldolgozás

Miután egyenként feldolgoztad a hangokat ideje, hogy csoportban is feldolgozzad őket ahhoz, hogy egységes egészet alkossanak. Ezt drum rack használatával vagy track-csoportosítással érhetjük el. Hasznos lehet egy kicsi torzítás, kompresszálás, szaturálás és reverb hozzáadása. A csoport feldolgozása után EQ-val finomítsunk, hogy jobban illeszkedjen a dob a zenéhez.

Néhány eszköz amivel érdemes kísérletezni: Redux, Frequency Shifter, Erosion és Gate

Hasznos tippek a halláshoz: Ügyeljünk a hangerőre és az időre. A pergődob gyors és hangos, amely káros lehet a fül számára, különösen akkor, ha órákon át dolgozunk vele. Különösen érdemes odafigyelni a torzításos, kompresszálós, szaturációs munkára, mivel ezek a hangot felerősítik és nagy fárasztóvá tudják tenni.

Forrás: DJTechTools

Skeldar