Bhad Bhabie és a zeneipar megosztottsága

Két teljesen különböző zeneipar létezik

A legtöbbünk nem is veszi ezt észre, pedig már régóta tart. Az egyik a tradícionális zeneipar. Én “Superstar Business”-nek nevezem, amelyet a főbb label-ek vezetnek. Egy ideje (nem meglepően) egyedül arra összpontosítottak, hogy hogyan lehet a legtöbb pénzt csinálni a legrövidebb idő alatt. Ebben az évben. Ezen a héten. Ezen a napon. Ebben a pillanatban.

A víziójuk és a stratégiai terveik egyre rövidülnek és rövidülnek. Annak az időnek már vége, amikor a Columbia Records kitartott két bukott teljes album mellett, mert hittek a művészben – mint például Bruce Springsteen-ben.

Mostmár a legnagyobbak nem is írnak veled alá, ha még nem bizonyítottál számokat mutogatva.

Ha még nem vesztetted el minden bizalmad a nagy label-ek kapcsolatban, most el fogod. Az Atlantic Records alárírt egy olyannal, aki nem is zenész. Nem egy rap művész. Nem is tehetségesebb, mint a következő 14 éves kölyök, aki nagyjából tud rappelni. De vannak követői, nagyon sok követői.

Ha múlt héten egy szikla alatt éltél, akkor nem hallhattad, hogy az Atlantic Records aláírt Danielle Bregoli-val (más néven Bhad Bhabie), aki kilőtte magát a sztárság felé a Dr. Phil-ben történő színes megjelenésével. A “Cash Me Outside” mém megszületett. Igazi Kardashian divattal több millió Instagram követőre tett szert.

Az Atlantic Records-ot nem érdekli a művészet. Nem érdeklik őket a zenészek. Nem érdeklik őket a művészek. Az Atlantic Records-ot csak a pénz érdekli.

Kapitalista társadalomban élünk, tehát ez mind rendben van, azt hiszem. Ne hidd azonban, hogy amikor aláírsz egy nagy label-nek, személyre szabott figyelmet kapsz, mert van valami művészi tisztaságod vagy integritásod. Vagy azért, mert azt hiszed, hogy a zenéd nagyszerű. Hacsak nem csinálsz nekik milliókat ebben az évben, ne is foglalkozz azzal, hogy besétálsz a főbejáraton.

Emlékezzünk arra, hogy Bhad Bhabi szerepel a Billboard Hot 100-on, de nem azért, mert van több millió rajongója. Azért, mert van több millió ember, akik látni akarták, hogy mi ez a felhajtás.

Jómagamat is beleértve. Nem kell lemezt vásárolnod, hogy megnézzed a felhajtást. Annyit kell csak tenned, hogy felmész a YouTube-ra vagy a Spotify-ra és meghallgatod a zenét ingyen. A Billboard követ minden stream-et. 1500 stream-elés egyenlő egy vásárlással. Azt rögzítsük, hogy ő az első a US Viral Chart-on a Spotify-on, de senki sem veszi meg a zenéjét iTunes-on, nem is került be a top 200 dalba.

Igen, van több millió Instagram követője, de ezek a rajongók inkább költik a pénzüket a kedvenc művészükre, mennek el koncertekre vagy vesznek tárgyakat nem iróniaként (pl.: “Cash Me Outside” póló).

Vagy lehet, hogy sok rajongója van. Ő egy emblematikus példája az amerikai kultúrának.

Mire is számítunk? Egy reality TV-s világban élünk, ahol az emberek azt hiszik, hogy bekerülhessen a zenei világba, ahhoz tehetségkutatót kell nyerniük vagy netes megjelenési nézettséggel kell robbantaniuk, hogy egy nagy kiadó aláírjon velük.

A valóságban ezek az utak nem egy tartós siker irányába visznek. A nagy kiadók is tudják ezt, de nem érdekli őket, eleve erre készülnek. A céljuk az üzlet, hogy pénzt csináljanak. A tehetségek felépítése nem cél, ne álmodozzunk.

És mi a másik zeneipar, ami e mellett létezik? A “New Music Business”, ami sokkal bátorítóbb a művészek számára.

Ez a világ teljesen a TMZ kultúrán kívül létezik. Ezek nem olyan dolgok, amiről az ilyen “kultúrális” oldalakon olvashatsz, de a Billboard-on sem sűrűn jelennek meg, mert nem nagyon szexik.

Ez a függetlenek ipara, a dolgozó művészeké. Nem az azonnal hírnév és siker motiválja őket, hanem az, hogy az ő középpontjukban a zene áll. És inkább építik a karriert, mint hogy a hírnevet üldözzék.

Több tízezer ilyen művész van, akik fenntartható karriert visznek és tisztes középosztálybeli (néha ennél is jobb) szinten élnek, akikről soha nem is hallottál. Róluk a TMZ és társai nem fognak írni.

Minden művész a Patreon-on, minden turnézó művész, minden IndeGoGo-s, Kickstarter-es művész ilyen. Az ilyen független zenészek abból élnek, hogy TV show-knak, reklámoknak és filmeknek zenéket licenszelnek. Nem egy út van a karrierhez ebben a világban, hanem száz és 95-öt még nem is hallottál. Egyikük sem úgy boldogul, hogy egy nagy kiadónak írt alá.

Ez az ipar, amiben élünk. A “New Music Business”-t nem támogatják a nagy kiadók, ez az egész a karrierről szól. Nem a vicces mémek monetizálásáról szól, hanem a kapcsolatok építéséről a rajongókkal.

Sok embert nem érdekel Bhad Bhadi, de senkit nem fog érdekelni (főleg nem az Atlantic Records-nál) 3 év múlva. Nem szép rosszat írni egy  tizenévesről függetlenül attól, hogy hogyan látjuk a sikerét. Ez a folyamat, amit látunk független a személytől és magát a rendszert írja le.

Egy aláírás egy nagy kiadóval nem a siker mércéje.

A 99%-a az aláíróknak elbukik (pl.: nem hozza az elvártat és bontják a szerződést), az esélyek ennél is rosszabbak, ha a tradícionális zeneiiparban próbálsz dolgozni. Jobb ha veszel egy lottó sorsjegyet.

Mindkét ipar létezik. Az egyiket a zenészek viszik és a saját karrierjüket építik. A másikat pénzéhes mogulok irányítják. Ne legyünk naívak, a művészek is pénzből élnek, de nem mindegy, hogy a zenélésen vagy a pénzen van a hangsúly. Te melyik világnak lennél a része?

Rengeteg dolog van, amit magadtól is megtanulhatsz és sikerre viheted a zenei karriered. A zenélésből meg lehet élni. Sztárok viszont csak kevesen lesznek!

Skeldar

Forrás: Digital Music News

1 reply
  1. Bondaleira
    Bondaleira says:

    Sziasztok!

    Őszinte leszek, bár nem tudom, mennyit ér manapság…

    Mikor elkezdtem ezt az egész zenei pályát kóstolgatni, nem igazán értettem meg, hogy mire megy ki ez az aljas játék… aztán nehezen, de rájöttem, hogy amíg nincs x ezer követőd, és megannyi pénz a háttérben, addig “senki” vagy.

    Személy szerint első kézből tapasztalhattam meg, hogy a kiadó nem a zenére, hanem a pénzre mozdul inkább. Egy ilyen személytelen környezetben az a kép rajzolódott ki előttem, hogy bár igen az esetek 90%-ban ez az út a “járhatóbb” mégsem olyan barátságos, mint amilyennek először hittem…

    Olvasva a cikketeket elgondolkodtam rajta, hogy mennyi ember került ebbe a kelepcébe, mennyi ember süllyedt le emiatt és mennyi emberből lett érdek egy ilyen apró buktató révén…

    Nálam sosem a pénz volt a determináló tényező (nem azért, mert van!). Hanem azért, mert pénz mindig akad, ha nem is oly’ sok, de valamennyi…és ameddig a bankó irányít addig nem fogja senki sem meghallani, hogy valaki valamit bizony el akar mondani néhány kész zenéjével. Elsődlegesen inkább egy üzenetet hordozzon. Így látom jónak, illetve, ha a kiadó ténylegesen törődik a művészeivel és támogató jobb kezet nyújt és kooperál…

    Úgy gondolom hogy ez lényegesen meghatározza a továbbiakban az előremenetelt. Igaz, nem kontárkodhatok bele, hogy másnak mi állna jobban, melyik új lehet az opcionális, mert nekem is megvan a magam egyszerű stílusa, amiben ténylegesen jól mozgok, viszont mindig olvasni kell az ajánlat mögé, és akkor a jövőben nem bosszankodik senki azon, hogy xy pont meg sem volt említve a szerződésben…

    Köszönettel:
    Bondaleira

    Válasz

Hozzászólás írása

Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írd meg a véleményedet a témával kapcsolatban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.