BHAD BHABIE ÉS A ZENEIPAR MEGOSZTOTTSÁGA

Két teljesen különböző zeneipar létezik

A legtöbbünk nem is veszi ezt észre, pedig már régóta tart. Az egyik a tradícionális zeneipar. Én „Superstar Business”-nek nevezem, amelyet a főbb label-ek vezetnek. Egy ideje (nem meglepően) egyedül arra összpontosítottak, hogy hogyan lehet a legtöbb pénzt csinálni a legrövidebb idő alatt. Ebben az évben. Ezen a héten. Ezen a napon. Ebben a pillanatban. A víziójuk és a stratégiai terveik egyre rövidülnek és rövidülnek. Annak az időnek már vége, amikor a Columbia Records kitartott két bukott teljes album mellett, mert hittek a művészben – mint például Bruce Springsteen-ben.

Mostmár a legnagyobbak nem is írnak veled alá, ha még nem bizonyítottál számokat mutogatva.

Ha még nem vesztetted el minden bizalmad a nagy label-ekkel és a zeneiparral kapcsolatban, most el fogod. Az Atlantic Records aláírt egy olyannal, aki nem is zenész. Nem egy rap művész. Nem is tehetségesebb, mint a következő 14 éves kölyök, aki nagyjából tud rap-pelni. De vannak követői, nagyon sok követői. Ha múlt héten egy szikla alatt éltél, akkor nem hallhattad, hogy az Atlantic Records aláírt Danielle Bregoli-val (más néven Bhad Bhabie), aki kilőtte magát a sztárság felé a Dr. Phil-ben történő színes megjelenésével. A „Cash Me Outside” mém megszületett. Igazi Kardashian divattal több millió Instagram követőre tett szert.

Az Atlantic Records-ot nem érdekli a művészet. Nem érdeklik őket a zenészek. Nem érdeklik őket a művészek. Az Atlantic Records-ot csak a pénz érdekli.

Kapitalista társadalomban élünk, tehát ez mind rendben van, azt hiszem. Ne hidd azonban, hogy amikor aláírsz egy nagy label-nek, személyre szabott figyelmet kapsz, mert van valami művészi tisztaságod vagy integritásod. Vagy azért, mert azt hiszed, hogy a zenéd nagyszerű. Hacsak nem csinálsz nekik milliókat ebben az évben, ne is foglalkozz azzal, hogy besétálsz a főbejáraton.

Emlékezzünk arra, hogy Bhad Bhabi szerepel a Billboard Hot 100-on, de nem azért, mert van több millió rajongója. Azért, mert van több millió ember, akik látni akarták, hogy mi ez a felhajtás.

Jómagamat is beleértve. Nem kell lemezt vásárolnod, hogy megnézzed a felhajtást. Annyit kell csak tenned, hogy felmész a YouTube-ra vagy a Spotify-ra és meghallgatod a zenét ingyen. A Billboard követ minden stream-et. 1500 stream-elés egyenlő egy vásárlással. Azt rögzítsük, hogy ő az első a US Viral Chart-on a Spotify-on, de senki sem veszi meg a zenéjét iTunes-on, nem is került be a top 200 dalba. Igen, van több millió Instagram követője, de ezek a rajongók inkább költik a pénzüket a kedvenc művészükre, mennek el koncertekre vagy vesznek tárgyakat nem iróniaként (pl.: „Cash Me Outside” póló).

Vagy lehet, hogy sok rajongója van. Ő egy emblematikus példája az amerikai kultúrának. Mire is számítunk? Egy reality TV-s világban élünk, ahol az emberek azt hiszik, hogy bekerülhessen a zenei világba, ahhoz tehetségkutatót kell nyerniük vagy netes megjelenési nézettséggel kell robbantaniuk, hogy egy nagy kiadó aláírjon velük. A valóságban ezek az utak nem egy tartós siker irányába visznek. A nagy kiadók is tudják ezt, de nem érdekli őket, eleve erre készülnek. A céljuk az üzlet, hogy pénzt csináljanak. A tehetségek felépítése nem cél, ne álmodozzunk.

És mi a másik zeneipar, ami e mellett létezik? A „New Music Business”, ami sokkal bátorítóbb a művészek számára.

Ez a világ teljesen a TMZ kultúrán kívül létezik. Ezek nem olyan dolgok, amiről az ilyen „kultúrális” oldalakon olvashatsz, de a Billboard-on sem sűrűn jelennek meg, mert nem nagyon szexik. Ez a függetlenek ipara, a dolgozó művészeké. Nem az azonnal hírnév és siker motiválja őket, hanem az, hogy az ő középpontjukban a zene áll. És inkább építik a karriert, mint hogy a hírnevet üldözzék. Több tízezer ilyen művész van, akik fenntartható karriert visznek és tisztes középosztálybeli (néha ennél is jobb) szinten élnek, akikről soha nem is hallottál. Róluk a TMZ és társai nem fognak írni.

Minden művész a Patreon-on, minden turnézó művész, minden IndeGoGo-s, Kickstarter-es művész ilyen. Az ilyen független zenészek abból élnek, hogy TV show-knak, reklámoknak és filmeknek zenéket licenszelnek. Nem egy út van a karrierhez ebben a világban, hanem száz és 95-öt még nem is hallottál. Egyikük sem úgy boldogul, hogy egy nagy kiadónak írt alá. Ez a zeneipar, amiben élünk. A „New Music Business”-t nem támogatják a nagy kiadók, ez az egész a karrierről szól. Nem a vicces mémek monetizálásáról szól, hanem a kapcsolatok építéséről a rajongókkal.

Sok embert nem érdekel Bhad Bhadi, de senkit nem fog érdekelni (főleg nem az Atlantic Records-nál) 3 év múlva. Nem szép rosszat írni egy  tizenévesről függetlenül attól, hogy hogyan látjuk a sikerét. Ez a folyamat, amit látunk független a személytől és magát a rendszert írja le.

Egy aláírás egy nagy kiadóval nem a siker mércéje.

A 99%-a az aláíróknak elbukik (pl.: nem hozza az elvártat és bontják a szerződést), az esélyek ennél is rosszabbak, ha a tradícionális zeneiiparban próbálsz dolgozni. Jobb ha veszel egy lottó sorsjegyet. Mindkét ipar létezik. Az egyiket a zenészek viszik és a saját karrierjüket építik. A másikat pénzéhes mogulok irányítják. Ne legyünk naívak, a művészek is pénzből élnek, de nem mindegy, hogy a zenélésen vagy a pénzen van a hangsúly. Te melyik világnak lennél a része? Rengeteg dolog van, amit magadtól is megtanulhatsz és sikerre viheted a zenei karriered. A zenélésből meg lehet élni. Sztárok viszont csak kevesen lesznek!

Forrás: Digital Music News 
Szerző: Skeldar