Ghost producerek Vol. 2

Múltkori cikkünket folytatva ismerjetek meg további ghost producereket.

KSHMR

KSHMR és az általa DJ Borgeous-nak készített zenék példája felfedi, hogy az alkotó munkáért milyen kompenzációk kaphatók. A DJ Borgeous és a Spinnin’ Records közti kiszivárgott szerződés szerint KSHMR 75%-os részesedést kapott Borgeous They Don’t Know Us és 37,5%-ot a Zero Gravity után.
A szkeptikusok azt mondják, hogy a szellem producerek kihasznált emberek, akik morzsákért dolgoznak, hogy a zenéjük megjelenhessen akár más szerző neve alatt. A kiszivárgott információk ezt teljesen megcáfolják. Érdemes megjegyezni, hogy a DJ és a kiadó tudja, hogy mi a jó zene és az mennyit ér, ezért hajlandóak többet is fizetni esetenként, így a valódi alkotó is jól jár. A fenti példa mutatja, hogy akár jobban is, mint akié a név, így a ghost produceri munka egy valódi karrierlehetőség.

Aiden Jude

Ez a fiatalember mindössze 10 éves volt, amikor a Tonight című alkotása megjelent a US Billboard Dance Chart-on a 49. helyen. Sok vita foly arról, és nagy szkepticizmus, hogy ilyen fiatal gyerek nem szerezhette maga ezt a zenét.
Jude hozta a tökéletes visszavágást, azt állítva, hogy volt egy csapata, akik segítették munkáját. Ez a csapat az unokatestvérétől Carlos Escalona-ig terjedt, aki alig csinál zenét elejétől a végéig. Korát meghaladó bölcsességet mutatva, Jude emlékeztetett mindenkit, hogy a ghost producerek kisebb-nagyobb mértékben mindenütt ott vannak és bevett gyakorlat a zene minden szintjén.

Nicky Romero

A szupersztár dán DJ ghost producerkedett zenét Britney Spear-nek, Rihanna-nak és David Guetta-nak. Ez a fő példa arra, hogy ghost producerkedés nem csak a vágyakozó zenészeknek a műfaja. Egy egyszerű üzleti lépés, ami segíthet, hogy a zenéinkhez autentikus csavart adjunk, miközben a már felépített DJ neveknek a saját stílusuktól nem térhetnek el túlságosan. Ez ahhoz hasonló, amikor egy szerző fizet más sikeres szerzőnek, hogy írjon meg egy fejezetet vagy egy egész könyvet, de kiadásnál már senkit nem érdekel, hogy ki írta a művet.

Porter Robinson

BBC Radio 1-es interjúban Porter Robinson elmesélte, hogy hogyan szerzett zenét egy barátjának, miután úgy érezte, hogy nem lenne jó, ha az ő neve is ott lenne. Sok spekuláció született, hogy Hardwell Apollo trackjét Robinson készítette. Hardwell maga állt elő azzal, hogy van egy ghost producer száma a Top 10-ben. Az emberek innentől könnyen kikövetkeztették, hogy melyikről van szó.
Hogy ez így volt-e vagy sem, attól még látható Robinson szemszögéből is a helyzet. A névtelen producerkedés lehetővé tette számára, hogy valami másba fogjon anélkül, hogy a már meglévő rajongóit elidegenítse magától. Számára ez olyan volt, mint egy zenei labor.

Benny Benassi

Benny Benassi az a művész, aki kiemelkedően nyitott a ghost producerek alkalmazása felé. Unokatestvére Alle kisebb-nagyobb mértékben benne van Benassi track-jeiben, legtöbbször mint író vagy stúdió partner. Alle boldog, hogy a reflektorfényt elkerüli, miközben Benassi pont ezért rajong. Kettőjük egyezsége mutatja, hogy mindkét fél számára működhet és nincs ebben semmi szégyelnivaló.

Dash Berlin

A három emberből álló csapat két tagja leginkább a kreatív munkára szeret fókuszálni, mint az élő fellépésekre. Jeffrey Sutorius a Dash Berlin arca, de tulajdonképpen Eelke Kalberg és Sebastiaan Molijn a ghost producerek. Az egyedi egyezség alapján a tényleges alkotók is szerepelnek a szerzői több számnál is, de mivel Sutorius a csapat arca, így a legtöbben úgy gondolják, hogy ő a fő alkotó. Sutorius így megkapja a rivaldafényt és az élő közönségtől jövő energiát, míg Kalberg és Molijn a stúdiómunkában kiélhetik szenvedélyüket. Minden fél jól jár.

Dennis Waakop

Másnéven “Az ember Tiesto mögött”. Dennis Tiesto-nak számos zenét szerzett, úgy mint Feel It In My Bones és az Escape Me. Háttéremberként Tiesto válláról sok feladatok levesz, aki PR, marketing és kiadási munkát is végez. A ghost producerség lehetővé teszi Tiesto számára, hogy a művész-lét más, fontos aspektusaival is foglalkozzon a zeneírás mellett.

Zedd

Zedd tipikus példája annak, hogy a ghost producerkedést ugródeszkának lehet használni. Lady Gaga és Justin Bieber számára készített zenéket, de a label-ek módot találtak arra, hogy kiderítsék az eredeti szerzőt. Zedd szép kompenzációt is kapott Lady Gaga-nak tett munkája után, amit millió dolláros nagyságrendűre taksálnak. Anyagilag és marketing szempontból is Zedd számára egyértelműen hasznos volt a névtelen munka.
Érdekességképpen, Zedd is foglalkoztatott ghost producereket egy track-jénél, a The Legend of Zelda-nál. Láthatjuk, hogy nem fél visszatérni a gyökerekhez, hisz ő az élő példa, hogy igenis vannak tehetségek odakint (egyenlőre) név nélkül, akik különlegessé is tehetnek egy félkész zenét.

Danny Avila

Ellenszenv érezhető Danny Avila sikerét tekintve. Vélemények szerint a gazdag apa sikert vásárolt fiának. Ez pozitívum is, hogy van egy segítő szülő, de Avila legtöbb track-je nem saját szerzemény, így ez beárnyékolja a sikereket. Avila másrészről lehetővé teszi, hogy névtelen alkotók szép bevételre tegyenek szert a munkájukért, talán Marteen Vorwerk az egyik ilyen, akiről cikksorozatunk előző részében olvashatsz. Ha ezen alkotók ki akarnak maradni zeneipar színpadi világából, az végülis nem baj, névtelen munka révén van rá lehetőségük.

Will.I.Am

Nyílt titok a zeneiparban, hogy Will.I.Am tulajdonképpen a ghostproducerek munkájából él, autotune-os hangjával kiegészítve a számokat. Egy furcsa dolog esett meg, Will.I.Am és Quintino használták Marteen Vorwerk munkásságát különböző track-jeikben, így úgy tűnt, hogy a Bang Bang című számmal Will lemásolta Quintino Epic-jét. Ha valaki tehetséges és két nagy névnek is dolgozik, ilyen előfordulhat, hogy felfedezik máshol is ugyanazt a hangzást.

Záró gondolatok

Az egész ghostproduceri munka és az azt övező probléma igazi magja egyszerűen leírható: hallgató átverése-e, ha nem is az írta a zenét, amit a feliraton lát? Aki a nevet és aki a munkát adja meg tud egyezni, tisztán lát mindkét fél. A tényleges alkotó még ha ki is lesz használva, tudja milyen munkáért mire számíthat. És bizony van, hogy csinos tiszteletdíjakról lehet hallani. A munkát elvégző később még be is törhet névvel az zeneiparba a főbejáraton át.
A harmadik szereplő, a hallgató azonban teljesen ki van szolgáltatva, csak azt látja, amit a lemezre írnak és vannak rajongók, akik számára fontos, hogy a kedvencüket hallgatják-e vagy sem. De ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak zenekedvelők, akik a zenét önmagáért szeretik, számukra teljesen mindegy, hogy egy szupersztár írta vagy egy szuperintelligens szőnyeg.

Megtévesztés vagy sem? Talán nincs helyes válasz…

 

Inbetween

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írd meg a véleményedet a témával kapcsolatban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.