Bejegyzés

8 master-elési hiba és megoldásai


Mastering

 

A legtöbb zenész, hangmérnök és producer jól tudja, hogy egy Master mekkora különbséget tud okozni. A master-elés önmagában egy művészet. Azonban nem ért tudni, hogy masterelés önmagában csak 10%-ot ad a végső prodoktumhoz. Ezért nem szabad csodát várni ettől sem.

Még a legnagyobb tudású hangmérnökök is csak annyira tudnak jók lenni, amilyen jó a hozott anyag. Mielőtt még master-elésre vinnénk a művünket, mindig győződjünk meg róla, hogy valóban kész, minden a helyén van benne és már csak az utolsó simítások hiányoznak. A tippjeit Pete Doell, az Universal Mastering Studios West veterán hangmérnöke osztja meg, hogy hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a master-ből.

1. Túl sok mély

A túlzott mély használata a leggyakoribb hiba, amit el szoktak követni és ez leginkább a project stúdióknál jelentkezik. Ez általában közvetlenül függ össze a mixelési környezettel. Az átlagos otthoni stúdió vagy project szoba nem rendelkezik túl sok akusztikus elemmel és sok visszaverő felület, valamint basszus csapda található bennük. Az eredménye ennek a kiegyensúlyozatlan visszaverődés a spektrumok között, így néhány hang túlságosan is kitűnik, míg néhány csaknem teljesen elveszik. A végén egy szintén kiegyensúlyozatlan alsó-mély spektrum lesz. A helyiség akusztikájának javítására találhatsz írást az oldalunkon.

Pete Doell egy fontos dologra felhívja a figyelmet: A legszembetűnőbb hiba, hogy az emberek monitor hangfalai nincsenek megfelelően elhelyezve. A hangfalaknak olyan távol kell lenniük egymástól, amilyen távól vannak a hallgatótól. Tehát ha a hallgató 1 méterre van a hangfalaktól, akkor a hangfalaknak is 1 méterre kell lenniük egymástól. Továbbá, ha a hangfalak túl közel vagy túl távol vannak a faltól, akkor a basszus visszaverődés nem lesz a helyén.

 

Tetszett a poszt érdekel a masterelés? Akkor jelentkezz bemutató napunkra!

 

2. Borzasztó fúvósok

A spektrum másik vége, a legmagasabb tartomány is okozhat problémákat. Bár nem lehe tolyan erősen hallani őket egy project stúdió környezetben, ezek a frekvenciák máshogy tudnak megjelenni a master-elési fázisban.

“A legtöbb mixnek csak egy kis csiszolás és fényesítés kell a master-elésnél.” – mondja Doell. “Ha a jó cuccokat rátesszük, akkor a sziszegősség eléggé kijöhet. Tégy magadnak egy szívességet a vokált de-esseld, esetleg még a cintányérokat akkor is, ha esetleg nem hallanál túl sok ilyen hangot. A hangmérnököd meg fogja köszönni.”

Összefoglalásként: az EQ-t bölcsen és óvatosan kell használni és nem megerőszakolni.

3. Dinamikus tartomány hiánya

Ez a leggyakrabban tárgyalt téma a modern zenei mixelési köröben. Az elmúlt évtizedben a rádiós sugárzás utáni hajsza egy csatát hozott létre, amely a figyelemért irányult és ez hangosságban manifesztálódott – abban a felfogásban, hogy ha hangosabb egy track, akkor jobban megragadja a hallgatót. Ez a mentalitás a TV-s és rádiós reklámozókkal indult (figyeld meg, hogy egy hangos reklám mennyire megragadja a figyelmed) és ez egy közvetlen következménye volt a kompresszoros technológia fejlődésének, amely lehetővé tette “radio mix”-ek elkészítését, ahol minden hangos és az ember arcába mászik.

A probléma a mix látszólagos hangerejének emelésével az, hogy ez összetömöríti a track dinamikus tartományait is. A dinamikus tartomány definiálja a leghangosabb és a leghallkabb hangjait a track-nek. Optimális esetben egy track -3 dB-es csúccsal a leghangosabb elemnél (pl. egy pergődob megütése), míg a track többi részének -6 és -8 dB közötti tartományban kéne lennie. Ez 3 és 5 dB közötti dinamikus tartománybeli csúcsokat eredményezne.

A dinamikus tartomány kompresszálása (vagy hasonlóan káros hangerő normalizálás) eszközöket vesz el a hangmérnöktől, megnehezíti azt, hogy csinálja a munkáját. Egy master-eléssel foglalkozó mérnök aprólékos és többlépcsős kompresszálást használ, ütősebbé és kiemelkedőbbé téve a basszust, tisztaságot adva a magas hangoknak és csillogást a legmagasabbaknak, mindezt különböző kompresszálási algoritmusokkal az egyes frekvenciák esetén.

Számos tapasztalatlan mixer egy “mastering compressor” plugin-t használ, egy preset-tel amely hangos és zavaros alsó tartományt, világos és agresszív felső tartományt eredményez. Nem marad hely a master-elésre. Nincs lehetőség kiemelni vagy háttérbe szorítani zenei elemeket.

EQ Mastering

Néha az ügyfél egy hangos mixet szeretne, de nem tesz sokat azért, hogy kezelje a dinamikát a mixében. “Szeretem a kocsifestés analógiáját. Ha megkéred a mastering mérnököt, hogy az egészet egy réteg festékkel csinálja, az nem a legokosabb lépés. A limitálás rétegezése (pl. kompresszálva a vokált, basszust, pergődobot) sokkal szebb részleteket, csillogást enged kihozni a kész terméken.”

Ugyancsak érdemes elkerülni a túlkompresszálás ugyanezen ok miatt. A mastering mérnök a track-et úgy kapja meg, hogy az jóval a dinamikus tartományon belül van, de a vokál a torzítás határáig van normalizálva. Ismételten, ez megint nagyon kevés helyet a master-elésre, hogy ki lehessen hozni finom részleteket a vokálból. Jellemzően a master csatornának -4, -6 decibelen kell master előtt szólnia különben nem lesz masterelhető a zene.

4. Tervezés hiánya

Fontos, hogy a mixünknek dimenziót adjunk azzal, hogy kiegyensúlyozzuk az elemeket egy szép, széles sztereó térben. Gyakori eset, hogy mindent középtárja tesznek, így nagyon tömött, zavaros mix alakul ki, ami nem tud formát ölteni. Bár vannak olyan tipikus elemek, amiknek középen a helyük (pergődob, basszusdob, vokál), a szeparálás a gitár, a háttérvokál és más elemek esetén jó ötlet.

“Mindig jó ötlet pár elemet kicsit oldalra tenni a mixben.” – mondja Doell. “Ha gitárok, dudák, hátsó vokálok stb. keverékje van, a közepet kevésbé zsúfoltnak megőrizve a fülünk különállóbnak fogja hallani a produkciót, amin dolgoztál. Ugyancsak kevesebb EQ-ra és effektre lesz szükség ahhoz, hogy kiemeld ezeket a mixből.”

5. Fázis problémákat

Miután a legtöbb DAW felső korlát nélküli trackszámot tesz lehetővé, a kísértés ott van, hogy minden sztereóban rögzítsünk és az olyan elemek, mint egy akusztikus gitár, sztereóban mélységet és karaktert tud adni a track-nek. Legyünk azonban óvatosak, ellenőrizzük a mixet monóban, hogy elkerüljük a fáziskioltást a rosszul elhelyezett mikrofonok miatt. Csak a sávok szólózásával lehet észrevenni, hogy vajon bizonyos frekvenciák eltűnnek-e, amikor két csatorna összeolvad monóban.

Nem csak a sztereó hangszerek fázisai tudják kioltani egymást. Doell szerint a hiper-széles elemek a “hangfalon kívüli” hatást érnek azzal, hogy az egyik oldalt kioltják. Csak nyomjuk meg a monó gombot és figyeljük a billentyűket, string padokat, háttérvokált, amik eltűnnek. Akkor is, ha még nem érezted szükségét a monónak, ezzel a trükkel láthatod, hogy az egyensúly nem olyan, amilyennek mindig hiszed.

Ugyanez aszabályszerűség érvényes a reverb-re is. Nagyon gyakori, hogy egy nagy teremet használva a vokál egyszerűen eltűnik.

6. Rossz vokál pozícionálás

Nehéz objektívnek maradni, ha a vokál elhelyezéséről van szó a mixben, főleg akkor, ha az a te dalod. Te ismered a dalszöveget, így könnyű elfelejtkezni arról, hogy más ember viszont nem. Bizonyos esetekben ugyanolyan “helyesen” szól, ha a vokál kicsit előbbről vagy kicsit hátrébb szól. Számos profi két vagy három alternatív mixet készít, egy kicsit előbb lévő vezető vokállal, aztán egy kicsit hátrébb elhelyezett vokállal, valamint egy középtájon lévővel. Ez egy igazi luxus, ha a mastert készítő választhat.

7. Nem jól igazított sávok

Itt nem kell gondolkodni. Ha külön küldöd a sávokat (dobcsoportok, gitár, háttérvokál stb.), akkor ügyelni kell arra, hogy minden ugyanonnan induljon. Ha egy vokál nem jön be az első 30 másodpercben, akkor a sáv első 30 másodpercében teljes csendnek kell lennie.

8. A szoba nem ismerete

“Mindig azzal kezdem a mixelős napom, hogy meghallagatok néhány zenét, amit szeretek, ideális esetben abban a stílusban, amiben éppen dolgozok.” – magyarázza Doell. “Innentől sokkal könnyebb almát az almával összehasonlítani. Szerencsés vagyok, hogy egy ZR Acoustics-kal dolgozhatok a Universal Mastering-nél. De ha máshol dolgozom, akkor fontos, hogy ismerjem azt a szobát, amiben épp dolgozom, hogy hogyan járul hozzá ahhoz, amit hallok még az előtt, hogy bármilyen döntést meghoznék.”

Ahogy azt sejteni lehetett, megszámlálhatatlan buktató van, ami belerondíthat a mixedbe és kihívás elé állíthat, mint master-elési mérnök. Sokkal több, mint amit fel lehetne sorolni… De mint mindig, hallgassunk a fülünkre, odafigyelve hallgassuk a zenét és tanuljuk meg a szabályokat mielőtt megszegjük őket. Ha ezek a módszerek nem működnének, akkor a fentebb említett leggyakoribb hibákat tartsuk észben, ezzel máris jó úton leszünk a jobb eredmények felé.

Forrás: UAudio

Skeldar

 

Mastering tippek

Szeretném nektek bemutatni, hogy én miket, milyen sorrendben és miért rakok a masterláncomba. Mielőtt belevágnék, szeretnék pár dolgot tisztázni.

Szerintem, az első és legfontosabb, hogy mindenkinek megvan a saját masterelési stílusa.

Ez azt jelenti, hogy mindenki valamilyen szinten mást használ és arra esküszik, hogy az a legjobb. Persze megvannak a „szabályok” is, limiter a master lánc végére kerüljön stb. A lényeg, hogy a végeredmény az jó legyen. Ahhoz, hogy a végeredmény jó legyen ismerned kell a plugineket/vaskat, amiket használsz. Tudnod kell, hogy hogyan működik a kompresszor, milyen kompresszorok vannak – gondolok itt a karakterükre. Légy tisztában vele, hogyan használd a limitered és a EQ-d, hogy a maximumod hozd ki a dalodból. Ehhez iskolánk képzései remek segítséget nyújtanak. Tehát ezeket kell először megtanulnod, mert, ha random dobálod rá a plugineket, akkor csak rosszabb lesz a helyzet.

A következő dolog a master túlértékeltsége.  Tapasztalataim szerint a master 10-15%-ban fogja befolyásolni a dalod minőségét. Ez nem azt jelenti, hogy a jó master nem fontos, igenis fontos, de a jó mastert meg is kell alapozni. A sample-ök, és az általad használt pluginek presetjeinek, vagy a saját magad által kikevert hangok minősége a legfontosabb ahhoz, hogy megalapozd a dalod minőségét.

Ez 50%-ban befolyásolja majd a végterméket. A fenn maradó részt pedig a mixing teszi ki.  Erre nem úgy kell tekinteni, mint fix értékekre. Évek tapasztalata mutatja, hogy körülbelül ez a felosztás érvényes.

Nekem is megvan a saját masterelési stílusom, ami folyton változik, elveszek belőle, hozzáadok valamit, ahogy az ízlésem, a trend változik, vagy megismerek egy új plugint. Vannak állandó bevált pluginjeim is, például a Fabfilter limitere vagy EQ-ja, de amint említettem, a saját stílusomat mutatom be. Ez csak egy irányadás, és szeretném megmutatni, hogy nálam mi a menete a masterelésnek.

A sorrend a következő.

1. Fruity Soft Clipper

Először ezt szoktam betölteni. Ez azt szolgálja, hogy a zene egyes részeinek az egymáshoz viszonyított hangerejét befolyásoljam, tehát a kiállás, buildup, drop, intro, outro egymáshoz képest megfelelő hangerőarányban legyenek. A kiállás legyen halkabb, a drop legyen a leghangosabb, a build up halkuljon el a drop felé közelítve. Azért alkalmazom ezt a módszert, mert általában nem figyelek arra, hogy az egyes részek milyen arányban vannak egymáshoz képest, csak arra, hogy az egyes részekben megfelelőek legyenek a hangerőarányok és a végén ezzel korrigálom. Fontos, hogy ez a masterlánc első eleme legyen, hogy ne a kompresszált audió sáv hangerejét változtassuk.

Az alábbi képen ezt látjátok.

2. EQ

Nem hibajavításra szolgál, hanem filterezésre. A buildup végeit filterezni szoktam, körülbelül 400Hz-ig fokozatosan automatizációval vágom az alját.

3. Fabfilter Pro-Q 2

Kedvenc szoftveres EQ-m. Csak ajánlani tudom, rengeteg jó beállítást tartalmaz. Ezt az EQ-t már javításokra, monosításra használom.  Mielőtt nekiállnánk kompresszálni, multiband kopresszálni, ajánlatos az EQ-val kezdeni, hogy ne a processzált audiót ekvalizáljuk, hanem a nyers audiót. Személy szerint nem szeretek a masteren EQ-t használni, ha javítgatni kell, inkább visszamegyek a mix fázisra, ha lehetséges, és ott javítok. Amennyiben javításra szorul a dolog, akkor +- 3dB-t emeljünk vagy vágjunk, ne többet. Az én dalomban egy 2.5dB-es emelést végeztem, 49Hz-nél (G1), hogy a sub frekvenciákat finoman kiemeljem. Ezután 25Hz alatt mindent levágtam 96dB/oct meredekséggel és 19800Hz felett is ugyanezzel a beállítással. Végül Mid-Side ekvalizálási technikával 180Hz alatt mindent monosítottam, hiszen ott a sub frekvenciák helyezkednek el és azt monoban szoktuk hagyni. Azt, hogy hol kezdjünk el monosítani mindig az adott dal választja meg. Az én esetemben ez 180Hz volt, mert ott már csak subbass és lábdob szólt, de ez minden dalnál változik.

4. Fruity Filter

Semmi extrát nem takar, egy-két helyen filterezésre volt szükségem és egyszerűbb beállítási lehetőségeket kínált, mint az EQ.

5. Waves S1 Stereo Imager

Buildupok végét szoktam monosítani automatizációval. Nem teljesen vezetem monoba, kb 85%-ig. Ez arra szolgál, hogy a dropnak még nagyobb legyen az impactje.  Alább láthatjátok, hogy mennyire húzom össze a buildup végére init pozícióból.

6. Xfer OTT

A mai modern elektronikus zenélésnek elengedhetetlen kelléke. Az OTT egy multiband upward/downward kompresszor, hihetetlenül szép karakterrel. Ráadásul ingyenes.

A masterláncomon az OTT beállításai 90%-ban mindig hasonlók. A Depth(Dry/Wet) értéke 20-25%, ennél feljebb nem érdemes menni a masteren. Illetve az egyes bandek hangerején és a downward compressionön szoktam állítani. Ha jobbra tekered, akkor eltűnnek a tranziensek, ha balra akkor pedig felerősödnek.

Alább láthatjátok, hogyan állítottam be.

7. Slate Digital – Red

Az utolsó előtti elemem egy kompresszor. Az előre beállított Glue presettel szoktam indítani, majd ezt a dalhoz igazítani. Amire odafigyelek, hogy a gain reduction ne legen 2dB-nél több, hiszen az OTT már jól összerántotta a dalt előzőleg.  Ezt a kompresszort azért használom, hogy még jobban kisímítsam az audió fájlt és még nagyobb hangerőt érjek  el.

8. FabFilter Pro-L

A masterlánc vége a limiter.  Erre nekem tökéletesen bevált a Fabfilter terméke. Ezzel szoktam a végleges hangerőt, tranzienseket megadni a zenének. Mivel még nagyban folyik a loudness war, ezért az alábbi beállításokat használom, hogy a legnagyobb hangerőt érhessem el. Stílus ’dynamic’: ez az opció azt kinálja, hogy meg tudjuk tartani az eredeti dal erősségét, fényességét. Emellé a beállítás mellé nagyon rövid lookahead-et, ajánlok (< 0,5ms). Én nullán hagytam, hogy még nagyobb hangerőt érjek el. Attack és release körülbelül fél állás. A gain beállítása függ attól, hogy mennyi headroomot hagytunk. Itt +9.7dB. Ezzel a dal -6RMS-ig megy fel, ami a modern elektonikus zenében már-már standard lett.

Remélem tetszett a cikk, és tudtam segíteni abban, hogy jobb mastert érjetek el és kialakuljon a saját stílusotok.

 

Maddow

Tetszett a poszt érdekel a Masterelés? Akkor gyere el bemutató napunkra!

BEVEZETÉS A MODERN ZENESZERZÉS VILÁGÁBA

Nem tudod felmérni, érdemes-e egyáltalán belevágnod és ha igen, akkor ehhez mire lenne szükséged?

Gyere el alapozó képzésünkre! Ismerkedj meg tanárainkkal!

Érdekel a zeneszerkesztés, a zeneszerzés?

Bemutatjuk képzéseinket!

Nem ismered a szoftvereket?

Végigjárjuk a zeneírás teljes folyamatát! Bemutatjuk zenei képzéseink!

A képzés árát  később – ha eljössz további képzésekre – beszámítjuk azok árába.

Biztosítunk neked egyedi hangmintákat, amivel elkezdheted az otthoni zeneszerkesztést.

Iratkozz fel hírlevelünkre és kapj extra kedvezményeket képzéseinkből!

 

 

Sidechain technikák FL Studio program segítségével

Ebben a videóban három sidechain technikátfogtok hallani vezető FL Studió oktatónktól !

Tetszett a poszt érdekel az Fl Studio? Akkor jelentkezz iskolánkba!

 

Iratkozz fel hírlevelünkre egyedi kedvezményekért!