W&W INTERJÚ A RAVE CULTURE-RŐL ÉS AZ ÚJ ZENEI IRÁNYOKRÓL

A Your EDM interjút készített a W&W-vel a Rave Culture-ről, zenei fejlődésükről és még sok másról. Vajon mi a holland duó sikerének titka? A zene folyamatosan fejlődik. Legyen szó rock-ról, rap-ről vagy dance-ről, az előadóknak köszönhetően a műfajok állandó mozgásban vannak, soha nincs megállás. Ha egy zenész hosszú ideig talpon tud maradni, az óriási eredménynek számít. Különösen igaz ez a dance-re, ahol egy-egy „életciklus” csak rövid életű, az ízlések és trendek ebben a műfajban állandóan változnak.

A W&W viszont már jó ideje ott van az élvonalban. Az elektronikus zene melegágyának számító Hollandiában Ward van der Harst-nak és Willem van Hanegem-nek már jó pár éve sikerült kitűnnie a tömegből. A két srác az EDM mozgalom korai úttörőjének számít. Karrierjük 2013 körül indult az Egyesült Államokban. Nevükhöz olyan produkciók fűződnek, mint a „Bigfoot”, a „The Code” Ummet Ozcan-nel, a „Don’t Stop the Madness” Hardwell-lel, a „Rocket” a Blasterjaxx-szel és a talán legikonikusabb darabnak számító „Rave After Rave”. Ward és Willem képesek folyamatos megújulni és nem mellékesen olyan előadókkal – és egyben közeli barátaikkal – együttműködni, mint például Armin van Buuren és Dimitri Vegas & Like Mike.

Meséljetek egy kicsit a W&W brand-ről és a Rave Culture-ről! Milyen út vezetett ide?

Willem: Valójában több oka is van a változásnak. Mi alapvetően a mainstage mellett tettük le a névjegyünket, aminek megvannak a maga jellegzetességei. A Rave Culture-rel azt akartuk érzékeltetni, hogy a rave sokkal több, mint pusztán az elektronikus zene vagy a trance.

Ward: Van néhány igazán klassz technikai cuccunk.

Willem: Igen, ugyanakkor sokan azt akarják, hogy a hátsó színpadon lépjünk fel. A mainstage viszont nem a hátsó színpadra való. Olyan ez, mintha lenne egy követő táborunk, egy olyan közösség, akik miatt egyszerűen meg kellett újulnunk, hogy még jobban megfelelhessünk nekik. Mintha egyfajta „ódát” írtunk volna nekik.

Ward: Ők már létrehozták ezt a mainstage családot.

Willem: Mi tulajdonképpen nem is tudtunk a létezésükről. Ők tárták fel előttünk ezeket a csoportokat az összes olyan dallal együtt, amit nem adtunk ki.

Ward: Ez egy hatalmas WhatsApp csoport, ami tisztán, 100%-ban organikus.

Willem: És ez ösztönöz minket a továbbhaladásra.

Ez lehetővé teszi, hogy a W&W nyithasson új műfajok felé. Meséljetek azokról a dolgokról, amikkel kísérleteztek! Ahogyan tudom, jócskán van mindebben psy-trance.

Willem: Igen, tavaly együtt dolgoztunk a Vini Vici-vel és Maurice West-tel is, bár az utóbbi produkció inkább psy-ish, futurisztikus jellegű. Mivel a Vini Vici-vel több ilyen típusú zenét, tribal-t csináltunk, így a sci-fi-t inkább Maurice West-tel együttműködve oldottuk meg, hogy kiegyenlítsük az arányokat. Mostanában pedig kicsit visszarepülünk az időben fiatalságunk EuroDance-napjaihoz olyan dalokkal, mint pédául a „God is a Girl”.

Ward: Nagyon uptempo.

Willem: Nosztalgikus, itt techno-nak hívják, de nálunk „német hands-up”-ként ismert. Ifjú korunkban ugyanis ezeket a dalokat játszották a klubokban. Őszintén szólva számomra ma már viccesnek tűnik, hogy nagyon szerettem volna megkaparintani ezt a dalt, amikor úgy 11 éves voltam. Akkoriban azonban ezt csak a szórakozóhelyeken lehetett hallgatni, hiszen a Shazam még csak nem is létezett. A DJ-k pedig finoman szólva sem voltak túl segítőkészek. Hiába kérdeztem meg tőlük, mi ez a dal, rám se bagóztak. Nagyon sok hardstyle-t is csináltunk, tavaly például egyet Darren Styles-szal. Ezt „UK hardcore”-nak szokás nevezni, simán van benne annyi energia, mint a hardstyle-ban, ugyanakkor valamennyivel lágyabb is.

Ward: Igen, sokkal vidámabb.

Willem: Tehát minden évben megpróbálunk elmerülni új stílusokban és természetesen visszük az energiát a nagyszínpadra a big room-mal és a trance-szel, ahogyan tettük azt eddig is. Mindig igyekszünk újítani, hogy ne ugyanazt játsszuk minden évben.

Ward: Mindig szeretnénk egy kicsit „trance-esebbek” lenni. Ha ugyanis mindig ugyanazt toljuk, akkor ez előbb-utóbb unalmassá válik. Így örömmel váltunk át egyik projektről a másikra.

Willem: Szeretünk alkotni, nem csupán egy-egy zenét megcsinálni.

Ward: Amikor például két napon át dolgozunk egy big room-on – vagy akár máson –, akkor utána szívesen térünk vissza a trance-hez. Majd egy hét elteltével ismét másra vágyunk.

Áruljátok el, hogy dolgoztátok ki az új W&W menetrendet, például az Armin van Buuren-nel való együttműködést vagy a Blasterjaxx-szel közös új dalt!

Willem: A Blasterjaxx-sztori lényege, hogy először csak egy demót küldtek nekünk, amin aztán mi megszállotként kezdtünk el dolgozni. Armin-nak pedig mi küldtünk el egy demót az Ultra zenei fesztiválra, amit ő úgy kezelt, mintha a mi részünk már készen lenne – ezt nagyon szeretem.

Ward: Armin kicsit stresszes volt, mivel úgy gondolta, nem lehet majd mindent megoldani, így ki kell vágni egy részt. (?) Sajnálom, ha a dal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, többen is nagyon izgatottak voltak, hogy Armin a mi dalunkat fogja játszani.

Willem: Igen, de mindannyian barátok vagyunk és sok demót küldünk el egymásnak. Ha úgy érezzük, valamiben benne van az „Armin-hangzás”, akkor azt neki küldjük el. Blasterjaxx pedig ugyanezt teszi velünk.

Ward: Dimi & Mike esetén volt egy apróbb setup.

Willem: Igen, először Armin és Dimi kezdtek el együtt dolgozni, majd bevontak minket is, így alakult ki a közös munka.

Ward: Ez egy nagyon szűk közösség.

Willem: Igen, ez nem úgy megy, hogy előre megbeszéljük, hogy csinálunk egy közös dalt. Egyszerűen elkezdünk dolgozni valamin, amit aztán megosztunk másokkal is.

Milyen érzés volt az EDC Las Vegas nagyszínpadán fellépni?

Ward: Nagyszerű.

Willem: Elképesztő. Az EDC számunkra mindig is az egyik olyan zenei fesztivál volt, amelyre szerettünk volna eljutni. De ugyanez mondható el a belgiumi Tomorrowland-ről is.

Ward: Nemigen létezik hasonló rendezvény a világon. Az EDC Las Vegas a helyszín és a produkció szempontjából is egyedülálló. Úgy érzed, mintha egy másik világba csöppentél volna. Nagyon különleges.

A zenéhez visszatérve ez a műfaj nagyon ciklikus, folyamatosan változó trendekkel. Milyen kihívásokkal szembesül a W&W?

Willem: Ha egy előadó újdonsággal áll elő, akkor mindig nagyon izgatottak vagyunk, még akkor is, ha nem feltétlenül a mi stílusunkról, hanem egy komplett produkcióról van szó. Ilyenkor górcső alá vesszük az előadó stílusát és újra felépítjük annak elemeit. De nem pont ugyanazt a hangot fogjuk megszólaltatni, fogjuk a nekünk tetsző elemeket, majd meghatározott sorrendbe állítva ezeket, újra felépítjük a dallamot, amit aztán beépítünk a produkciónkba. Innen pedig már egyik dolog hozza magával a másikat. Tehát nem másolni akarunk.

Ward: Már csak azért sem, mert ebben az esetben mindig le lennék maradva legalább egy lépéssel, hiszen valaki már megcsinálta előttünk az adott dolgot. Így soha nem hozhatnánk létre igazán eredeti alkotást.

Willem: Igen, sokszor látjuk, hogy mások próbálják azonnal átvenni a trendi cuccokat, de ez nem így működik. A saját „személyazonosságodat” kell használnod.

Ward: Igen, legyen meg a saját stílusod, amelybe aztán beilleszthetsz különféle elemeket másoktól.

Willem: Minden újdonság megjelenésekor mindent részletet megvizsgálunk és kielemzünk. A produkció szempontjából és a DJ szemszögéből is. Ezután eldöntjük, hogy egyáltalán szeretnénk-e az adott zenét játszani vagy sem. Nálunk ez így működik.

Éreztétek már úgy, hogy valamit mégis máshogyan kellett volna csinálnotok?

Willem: Persze, én például a zenéink felét már nem is akarom meghallgatni.

Ward: Néha nagyon izgatottak vagyunk valami miatt, majd fél évvel később visszahallgatjuk és rájövünk, hogy bizony nem úgy sikerült, mint ahogyan azt eredetileg elképzeltük.

Willem: Bizony, ez benne van a pakliban.

Ward: Ugyanakkor ez fordítva is igaz. Van olyan cucc, amit korábban készítettünk és akkor nem voltunk teljesen elégedettek vele, most visszahallgatva viszont úgy tűnik, hogy teljesen rendben van.

Willem: Nem mindig azt nézzük, hogy mennyire sikeres az adott szám. Van, hogy egyszerűen csak „ez nem volt semmi különös” érzésünk van, visszanézve viszont azt gondoljuk, hogy „hé, ez nem is volt olyan rossz”.