Avicii interjú – I Could Be The One zeneelemzés

Avicii, mesélj egy kicsit a 2013-as, Nicky Romero-val közösen készített „I Could Be The One” című számról! Milyen eszközöket és technikákat használtál?

Az Avicii dal egyik fő eleme a lead, ez adja meg a dallam egyfajta hullámzását, amit a dBlue Glitch valós idejű VST audiorendszerrel állítottunk elő. Ez tulajdonképpen egy mix a gate effekt és a különféle rétegű hangokból összetevődő LFO között (a tempo szinkronos step sequencer-rel alkalmazva). Ezzel nagyon energikus benyomást tehetünk. A dallamon kívül ez a másik dolog, amivel kiugró hatást értünk el. A hangszeres rész egyébként már régóta megvolt, erre pakoltam rá Justice „D.A.N.C.E.”-ét acappella, amikor ezt a verziót játszottam (ami jó ideig „Nicktim”-ként volt ismert). Végül sikerült megtalálnunk a számunkra tökéletes hangot – konkrétan Noonie Bao énekét –, amibe rögtön beleszerettünk.

Hogyan építetted fel a lead-et?

Sokat játszottam a Glitch-csel, eleinte főként csak random, kissé „ropogós”, zúzós hangok létrehozása miatt. Aztán eszembe jutott Thomas Bangalter 1998-as „Colossus” című kislemeze. A névadó dalnak van egyfajta hullámzó, funky-s hangzása, ami arra ösztönzött, hogy a saját zenémbe egy kis fényességet, de ugyanakkor „kábultságot” is belevigyek. A kihívást ismét a tökéletes tempó és hangmagasság meglelése jelentette.

A torzításhoz és a fehér zajhoz hasonlóan itt is meg kell találni a finomhangolást, azt a pontot, amikor el kell döntened, szükség van-e még többre vagy itt az ideje visszavenni. Ezért csináltunk egy VST szintit a Glitch-csel. Hasonló hatást lehet elérni a Fruity Loops (mai nevén: FL Studio) 3xOsc-vel (három oszcillátor, szubtraktív szintetizátor) is. Ezt használhatod egy standard sawtooth-hoz, majd a megfelelő hangmagasság eléréséhez „lemész” az adott csatorna instrumentális eszközei alá. Ott található egy olyan LFO beállítás, amivel kialakíthatod a megfelelő „adagolást” és tempót. A három gomb közötti egyensúly elérése révén a megfelelő vibe-ot is beállíthatod. Nálunk is akad néhány ilyen megoldás az „I Could Be The One”-ban, a különböző hangrétegekben.

Ez kicsit úgy hangzik, mintha folyamatosan váltogatni kellene a hangjegyek megrajzolása, a minták megduplázása, a VST hangszer kiválasztása, a hullámformák vágása és az automatizálás között. Kérdés, hogy mikor állsz meg és kezded el a mixelést. Be lehet azonosítani ezeket a folyamatlépéseket?

A fentiek tulajdonképpen egyszerre, folyamatosan történnek. Nálam legalábbis így megy ez, egészen a mastering-ig.

Avicii véleményed szerint mennyire veszik a DJ-k figyelembe a fellépés helyszínét amikor mixelnek?

Teljes mértékben. Én speciel elég türelmetlen típus vagyok. Amikor úgy érzem, közeledik a szám vége, akkor a másikat azonnal elkezdem játszani, ami segít meghallani, hogy egy adott frekvencia esetleg túlságosan kiemelkedik-e a zenéből. Ugyan nem csekkolom a frekvenciát hertz szinten, de így azonnal észlelem, ha egy szakasz túl halk vagy ha mondjuk túltolom a basszust. Stúdióban ülve ez teljesen más, ott nem mindig ilyen egyértelműek a dolgok. Így neked kell odafigyelned, hogy ne legyenek túl durva részek és hogy ne vesszenek el az egyes elemek a nagy „zúzásban”.

Mi a helyzet a sidechain-nel? Ezt is könnyű rosszul alkalmazni, mint a fehér zajt?

Igen, ezt is túl lehet tolni. Ha viszont megtanulod használni, akkor ez a legjobb cucc. Nekem szerintem nincs olyen track-em, ahol ne használnám ezt a különféle szinteken. Még egy nagyon enyhe sidechain – amiről talán nem is tudod, hogy valójában az – is óriási különbséget eredményezhet a mixben. Ezzel anélkül „üthetsz” nagyot, hogy túlzásba esnél. Mindez dinamikusabb zenét tesz lehetővé.

Avicii használsz más plug-ineket is a Fruity Loops-on kívül a „finomításhoz”?

Igen, a vokálhoz sok SoundToys cuccot, konkrétan a Decapitator-ot vagy az EchoBoy-t használom. Ezeken nagyon jó preset beállítások vannak, nem túlságosan bonyolultak, mégis jó velük dolgozni. Ráadásul az összes Waves plug-in életmentőnek bizonyulhat, különösen, ha több „akusztikus” forrással is dolgozol és nem akarsz „filmzenei” hatást elérni.

Ezek inkább a dolgok „feszesebbé húzására” jók  vagy speciális színezés hozzáadására?

Sok minden van a vezérléshez, de a színek hozzáadásához is. A Waves Tony Maserati kollekcióban egy csomó különféle toner és enhancer található, amelyek igazán „cool” hangzást adnak sokféle cuccnak. Kedved szerint variálhatsz, legyen szó valóságosabb vagy régiesebb hangzásról. Nemcsak zongorához használható, hanem basszusgitárhoz vagy szintihez is.

Sok munkával jár a minták és a virtuális eszközök rétegezése?

Ha tudod, hogyan kell csinálni, akkor nem igazán.

Biztosítható mindez automatizálással és/vagy EQ-val?

Szerintem nem. Ahogyan rétegezem a dolgokat, azt látom, hogy minden hangnak megvan a maga szerepe. Nincs két hang, ami ugyanazt a célt szolgálná. A zongora például mindig csodálatosan szól és sok hézagot ki lehet vele tölteni. A zongorával általában nagy akkordokat hozok létre, majd rápakolom a felső dallamot és egy kis ritmust is. Aztán megkétszerezzem ezt a mintát, és végigmegyek az alapvető stílusokon, hogy olyan dolgokat keressek, mint például egy sawtooth így hozzátehetek valami extrát, ami kissé kiemelkedik az egészből.

Ezek szerint úgy gondolod, hogy az egyes építőelemek ismerete sokkal értékesebb, mint ha órákat töltenél el az EQ-k testreszabásával?

Abszolút. Egyesek azt mondják, hogy a mixelés a dolgok „faragása” és „bevitele”, de én azt mondanám, sokkal fontosabb a zene meghallgatása és megalkotása. Minél több időt szánsz a folyamatra, annál hamarabb ki fogod szúrni, mi túl sok vagy éppen túl kevés. Így a minta és a dallam elrendezéseivel megoldhatod a problémát ahelyett, hogy erőltetett módon próbálnál egymáshoz „passzintani” egyébként össze nem illő dolgokat.

Köszönjük a kimerítő válaszaidat kedves Avicii!