Bejegyzés

8 master-elési hiba és megoldásai


Mastering

 

A legtöbb zenész, hangmérnök és producer jól tudja, hogy egy Master mekkora különbséget tud okozni. A master-elés önmagában egy művészet. Azonban nem ért tudni, hogy masterelés önmagában csak 10%-ot ad a végső prodoktumhoz. Ezért nem szabad csodát várni ettől sem.

Még a legnagyobb tudású hangmérnökök is csak annyira tudnak jók lenni, amilyen jó a hozott anyag. Mielőtt még master-elésre vinnénk a művünket, mindig győződjünk meg róla, hogy valóban kész, minden a helyén van benne és már csak az utolsó simítások hiányoznak. A tippjeit Pete Doell, az Universal Mastering Studios West veterán hangmérnöke osztja meg, hogy hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a master-ből.

1. Túl sok mély

A túlzott mély használata a leggyakoribb hiba, amit el szoktak követni és ez leginkább a project stúdióknál jelentkezik. Ez általában közvetlenül függ össze a mixelési környezettel. Az átlagos otthoni stúdió vagy project szoba nem rendelkezik túl sok akusztikus elemmel és sok visszaverő felület, valamint basszus csapda található bennük. Az eredménye ennek a kiegyensúlyozatlan visszaverődés a spektrumok között, így néhány hang túlságosan is kitűnik, míg néhány csaknem teljesen elveszik. A végén egy szintén kiegyensúlyozatlan alsó-mély spektrum lesz. A helyiség akusztikájának javítására találhatsz írást az oldalunkon.

Pete Doell egy fontos dologra felhívja a figyelmet: A legszembetűnőbb hiba, hogy az emberek monitor hangfalai nincsenek megfelelően elhelyezve. A hangfalaknak olyan távol kell lenniük egymástól, amilyen távól vannak a hallgatótól. Tehát ha a hallgató 1 méterre van a hangfalaktól, akkor a hangfalaknak is 1 méterre kell lenniük egymástól. Továbbá, ha a hangfalak túl közel vagy túl távol vannak a faltól, akkor a basszus visszaverődés nem lesz a helyén.

 

Tetszett a poszt érdekel a masterelés? Akkor jelentkezz bemutató napunkra!

 

2. Borzasztó fúvósok

A spektrum másik vége, a legmagasabb tartomány is okozhat problémákat. Bár nem lehe tolyan erősen hallani őket egy project stúdió környezetben, ezek a frekvenciák máshogy tudnak megjelenni a master-elési fázisban.

“A legtöbb mixnek csak egy kis csiszolás és fényesítés kell a master-elésnél.” – mondja Doell. “Ha a jó cuccokat rátesszük, akkor a sziszegősség eléggé kijöhet. Tégy magadnak egy szívességet a vokált de-esseld, esetleg még a cintányérokat akkor is, ha esetleg nem hallanál túl sok ilyen hangot. A hangmérnököd meg fogja köszönni.”

Összefoglalásként: az EQ-t bölcsen és óvatosan kell használni és nem megerőszakolni.

3. Dinamikus tartomány hiánya

Ez a leggyakrabban tárgyalt téma a modern zenei mixelési köröben. Az elmúlt évtizedben a rádiós sugárzás utáni hajsza egy csatát hozott létre, amely a figyelemért irányult és ez hangosságban manifesztálódott – abban a felfogásban, hogy ha hangosabb egy track, akkor jobban megragadja a hallgatót. Ez a mentalitás a TV-s és rádiós reklámozókkal indult (figyeld meg, hogy egy hangos reklám mennyire megragadja a figyelmed) és ez egy közvetlen következménye volt a kompresszoros technológia fejlődésének, amely lehetővé tette “radio mix”-ek elkészítését, ahol minden hangos és az ember arcába mászik.

A probléma a mix látszólagos hangerejének emelésével az, hogy ez összetömöríti a track dinamikus tartományait is. A dinamikus tartomány definiálja a leghangosabb és a leghallkabb hangjait a track-nek. Optimális esetben egy track -3 dB-es csúccsal a leghangosabb elemnél (pl. egy pergődob megütése), míg a track többi részének -6 és -8 dB közötti tartományban kéne lennie. Ez 3 és 5 dB közötti dinamikus tartománybeli csúcsokat eredményezne.

A dinamikus tartomány kompresszálása (vagy hasonlóan káros hangerő normalizálás) eszközöket vesz el a hangmérnöktől, megnehezíti azt, hogy csinálja a munkáját. Egy master-eléssel foglalkozó mérnök aprólékos és többlépcsős kompresszálást használ, ütősebbé és kiemelkedőbbé téve a basszust, tisztaságot adva a magas hangoknak és csillogást a legmagasabbaknak, mindezt különböző kompresszálási algoritmusokkal az egyes frekvenciák esetén.

Számos tapasztalatlan mixer egy “mastering compressor” plugin-t használ, egy preset-tel amely hangos és zavaros alsó tartományt, világos és agresszív felső tartományt eredményez. Nem marad hely a master-elésre. Nincs lehetőség kiemelni vagy háttérbe szorítani zenei elemeket.

EQ Mastering

Néha az ügyfél egy hangos mixet szeretne, de nem tesz sokat azért, hogy kezelje a dinamikát a mixében. “Szeretem a kocsifestés analógiáját. Ha megkéred a mastering mérnököt, hogy az egészet egy réteg festékkel csinálja, az nem a legokosabb lépés. A limitálás rétegezése (pl. kompresszálva a vokált, basszust, pergődobot) sokkal szebb részleteket, csillogást enged kihozni a kész terméken.”

Ugyancsak érdemes elkerülni a túlkompresszálás ugyanezen ok miatt. A mastering mérnök a track-et úgy kapja meg, hogy az jóval a dinamikus tartományon belül van, de a vokál a torzítás határáig van normalizálva. Ismételten, ez megint nagyon kevés helyet a master-elésre, hogy ki lehessen hozni finom részleteket a vokálból. Jellemzően a master csatornának -4, -6 decibelen kell master előtt szólnia különben nem lesz masterelhető a zene.

4. Tervezés hiánya

Fontos, hogy a mixünknek dimenziót adjunk azzal, hogy kiegyensúlyozzuk az elemeket egy szép, széles sztereó térben. Gyakori eset, hogy mindent középtárja tesznek, így nagyon tömött, zavaros mix alakul ki, ami nem tud formát ölteni. Bár vannak olyan tipikus elemek, amiknek középen a helyük (pergődob, basszusdob, vokál), a szeparálás a gitár, a háttérvokál és más elemek esetén jó ötlet.

“Mindig jó ötlet pár elemet kicsit oldalra tenni a mixben.” – mondja Doell. “Ha gitárok, dudák, hátsó vokálok stb. keverékje van, a közepet kevésbé zsúfoltnak megőrizve a fülünk különállóbnak fogja hallani a produkciót, amin dolgoztál. Ugyancsak kevesebb EQ-ra és effektre lesz szükség ahhoz, hogy kiemeld ezeket a mixből.”

5. Fázis problémákat

Miután a legtöbb DAW felső korlát nélküli trackszámot tesz lehetővé, a kísértés ott van, hogy minden sztereóban rögzítsünk és az olyan elemek, mint egy akusztikus gitár, sztereóban mélységet és karaktert tud adni a track-nek. Legyünk azonban óvatosak, ellenőrizzük a mixet monóban, hogy elkerüljük a fáziskioltást a rosszul elhelyezett mikrofonok miatt. Csak a sávok szólózásával lehet észrevenni, hogy vajon bizonyos frekvenciák eltűnnek-e, amikor két csatorna összeolvad monóban.

Nem csak a sztereó hangszerek fázisai tudják kioltani egymást. Doell szerint a hiper-széles elemek a “hangfalon kívüli” hatást érnek azzal, hogy az egyik oldalt kioltják. Csak nyomjuk meg a monó gombot és figyeljük a billentyűket, string padokat, háttérvokált, amik eltűnnek. Akkor is, ha még nem érezted szükségét a monónak, ezzel a trükkel láthatod, hogy az egyensúly nem olyan, amilyennek mindig hiszed.

Ugyanez aszabályszerűség érvényes a reverb-re is. Nagyon gyakori, hogy egy nagy teremet használva a vokál egyszerűen eltűnik.

6. Rossz vokál pozícionálás

Nehéz objektívnek maradni, ha a vokál elhelyezéséről van szó a mixben, főleg akkor, ha az a te dalod. Te ismered a dalszöveget, így könnyű elfelejtkezni arról, hogy más ember viszont nem. Bizonyos esetekben ugyanolyan “helyesen” szól, ha a vokál kicsit előbbről vagy kicsit hátrébb szól. Számos profi két vagy három alternatív mixet készít, egy kicsit előbb lévő vezető vokállal, aztán egy kicsit hátrébb elhelyezett vokállal, valamint egy középtájon lévővel. Ez egy igazi luxus, ha a mastert készítő választhat.

7. Nem jól igazított sávok

Itt nem kell gondolkodni. Ha külön küldöd a sávokat (dobcsoportok, gitár, háttérvokál stb.), akkor ügyelni kell arra, hogy minden ugyanonnan induljon. Ha egy vokál nem jön be az első 30 másodpercben, akkor a sáv első 30 másodpercében teljes csendnek kell lennie.

8. A szoba nem ismerete

“Mindig azzal kezdem a mixelős napom, hogy meghallagatok néhány zenét, amit szeretek, ideális esetben abban a stílusban, amiben éppen dolgozok.” – magyarázza Doell. “Innentől sokkal könnyebb almát az almával összehasonlítani. Szerencsés vagyok, hogy egy ZR Acoustics-kal dolgozhatok a Universal Mastering-nél. De ha máshol dolgozom, akkor fontos, hogy ismerjem azt a szobát, amiben épp dolgozom, hogy hogyan járul hozzá ahhoz, amit hallok még az előtt, hogy bármilyen döntést meghoznék.”

Ahogy azt sejteni lehetett, megszámlálhatatlan buktató van, ami belerondíthat a mixedbe és kihívás elé állíthat, mint master-elési mérnök. Sokkal több, mint amit fel lehetne sorolni… De mint mindig, hallgassunk a fülünkre, odafigyelve hallgassuk a zenét és tanuljuk meg a szabályokat mielőtt megszegjük őket. Ha ezek a módszerek nem működnének, akkor a fentebb említett leggyakoribb hibákat tartsuk észben, ezzel máris jó úton leszünk a jobb eredmények felé.

Forrás: UAudio

Skeldar

 

Hogyan DJ-ézzünk? Tanácsok kezdőknek

Ha érdekel, hogy a DJ mit is csinál azzal a sok gombbal, csúszkával és tekerővel, akkor ez az írás neked való. Összefoglaljuk a DJ-zéshez alapvetően szükséges képességeket és megnézzek, hogy az egyes hardverek mire jók egy tipikus DJ felszerelésben.

Először is nézzük meg, hogy pontosan mit és mit nem csinál egy DJ.

A DJ zenéket játszik le sorozatban, összeállítva egy listát és átmixelve egyiket a másikba. Meglepő tévhit az, hogy a DJ készíti a zenét a helyszínen. A valóságban a zenekészítés hosszú idő alatt történik stúdiókban sok felszereléssel, szintetizátorral, hangmintákkal és más technikai dologgal. Néhány DJ élőben játszik le zenét, de ez többnyire rock bandáknál megfigyelhető és ez teljesen más felállást igényel, valamint alapvetően különbözik a klasszikus értelemben vett DJ-től.

A DJ képességei:

  • Következő szám kiválasztása, sorbaállítás
  • Beatmatch szükség esetén
  • Bar-számlálás és lejátszás indítása
  • EQ-zás

Zene kiválasztása

A DJ legfőbb munkája a jó zene lejátszása, amely nagyon szubjektív téma. A kiválasztás a körülményektől függ, a megfelelő track lejátszása a megfelelő időben.

Az ízléstől eltekintve vannak olyan elemek a kiválasztásban, amelyek teljesen tudományosak. Egy szám keverése, amelynek kulcsa harmonizál az előzővel jól fog hangzani, míg egy erős pitch egy zenében lehetetlenné teheti a szép keverést. A jelentősen eltérő BPM-ek is problémát okozhatnak, ez különösen az eltérő stílusú zenéknél jelentkezhet.

Nagyon sok dolgot kell figyelembe venni a kiválasztásnál.

Beatmatch

BPM

A zene sebességét “beat-per-minute” mértékegységgel mérjük. Minden zenének egy állandó sebessége van. A legtöbb stílusnak van egy jellemző BPM-je, például a deep house 120 körüli, míg a techno 130-as BPM-mel rendelkezik. A Drum & Bass pedig felmehet akár 170 BPM-ig is.

A DJ felgyorsítja vagy lelassítja a zenét a dekken lévő vezérlők segítségével, hogy illeszkedjenek a BPM-ek. Ezt a folyamatot nevezzük beatmatch-elésnek. Miért is csináljuk ezt? Ha két beatmatch-elt track szól párhuzamosan, minden cintányér, dob és más leütés együtt fog történni, így a ritmus nem esik szét. A csak egy kicsit is rossz a szinkron, akkor az egész mix egy borzalmas zavarrá válik és a végén nem is lesz ritmus a hangzavarban.

Bar-számlálás

Egy alaptudás a zenék felépítéséről a DJ-zéshez elengedhetetlen, de szerencsére ezt könnyen meg lehet tanulni. A legtöbb house 4/4-es beat-tel rendelkezik, amely egy dobütést jelent minden beat-nél. Az alábbi videóban ez jól hallható.

A “bar” a egy zenei szegmens, amelyet egy adott beat-szám határoz meg. A egy 4/4-es house-t eszük példának, akkor a bar lehet 8, 16 vagy 32 ütem. Ez miért fontos? Nézzük egy house track-et és számoljuk meg az ütemeket 32-ig. Mi történt? A zene általában úgy van megírva, hogy újabb és újabb zenei egységeket hoz be, amely egy új bar-ral indul, mivel így hangzik jól. a DJ-zés is így működik.

Miután kiválasztottad és beatmatch-elted a következő zenét, hallgassad meg a 32 beat-es bar-t, majd indítsad a lejátszást, amikor elkezdődik egy új bar. Ezt megcsinálva kimenő és bejövő track-ek párhuzamosan kivezetnek és behoznak új egységeket, amely szépen fog szólni.

A tánczenék elsöprő többsége 4/4-ben íródott, így a 32-es szabály elég megbízható a DJ-zésben. Akkor válik nehezebbé a dolog, amikor a Radiohead elkezdi 10/4-ben írni a zenéit.

EQ-zás

EQ

Játszad le a zenét az elejétől a végéig a laptopod vagy a telefonod hangszóróján. Hallottad a zenét? Nem, valójában csak a zene felét hallottad.

Miért? A laptop és a telefon csak fele akkora frekvenciasávot tud visszaadni, mint ami egy átlag zenében megtalálható. Ez azt jelenti, hogy ami igazán ütős elemek, mint például a pergődob vagy más basszus elem ereje elveszik. Különösen a tánczenében ezek nélkül a ritmikus elemek nélkül nem lehet mit csinálni.

Két tudományos koncepció van arról, hogyan EQ-zzunk:

A fül nehezen tesz különbséget a hasonló frekvenciák között. Észrevetted már, hogy nem hallod a basszust a fejhallgatódon olyan jól, amikor vonaton, buszon vagy repülőn ülsz? Ez azért van, mert motorok alacsony frekvencián morognak hasonlóan a basszushoz. A füled a két zajforrás között nem tud különbséget tenni az azonos frekvenciatartomány miatt, így az egész zavaros lesz, kiveszik a tisztaság a zenéből.

Két azonos frekvenciájú hangot egyszerre lejátszva növelik a hangerőt. Más dolog is történik azonos frekvenciák találkozásánál. Az erejük összeadódik, ezért hangosabbá válnak. A hangrendszerek egy bizonyos amplitúdóig tudják fogadni az erősebb jelet, utána levágják a többletet, így torzítás és kellemetlen hangzás lesz a vége.

Egy buszon vagy repülőn az egyetlen lehetőséged, hogy feltekered a hangerőt, mivel a járművet nem tudod lehalkítani. Szerencsére a DJ-knek nincs ilyen problémájuk, mivel képesek a mixeren frekvenciákat gyengíteni vagy erősíteni.

A EQ-zás egy olyan folyamat, ahol a frekvenciákat egyensúlyozzuk ki, hogy a mixben tisztán, torzítások nélkül szóljanak. Az EQ-zás önmagában egy külön művészet, amelyről részleteiben további cikkeket olvashatsz az oldalon.

A hardver megértése

Pioneer kontroller

Most, hogy tudod mit is csinál egy DJ az a kérdés marad, hogy hogyan is csinálja mindezt. A DJ kontroller sokszor úgy néz ki, mint egy űrhajó vezérlője, de valójában nem annyira nehéz megtanulni a kezelését. A trükk az egészben, hogy meg kell érteni, hogy hogyan változik a hang a forrástól a hangszóróig eljutva.

Bemenet – a hang forrása

Dugjad be a telefonod, pendrive-od a lejátszóba és máris hallhatod a zenét. A CDJ-k vagy a vinyl dekkek is pontosan ezt csinálják, ezek az eszközök a zenék forrásai. A CD vagy a 12″-es lemez behelyezése és a lejátszás indítása után az eszköz kiküldi a jelet kábelen a hangszóró felé. A CD és vinyl dekkek annyiban különböznek, hogy rendelkeznek pitch vezérlővel azért, hogy a zenéket lehessen beatmatch-elni.

Amit egy telefon nem tud az az, hogy két zenét játsszon le egyszerre, ezért két telefonra lesz szükség. Ez a koncepció ugyanaz mint a CD és vinyl dekkek esetén. Több dekkre lesz szükséged, ha több zenét akarsz lejátszani egyszerre.

Talán csodálkozol, hogy hol jön a képbe az MP3 és a laptop DJ-zés. A laptop is egyfajta MP3 lejátszó, egy forrás, amelyet bekötsz a mixerbe. Szerencsére nincsen szükség több laptopra a megfelelő hangkártyával, DJ szoftverrel (pl.: Serato vagy Traktor) több jelet is küldhetsz a mixer felé.

A mixer

Mixer

A mixer fogja össze a bemeneteket, vezérli a hangerőt, a frekvenciák szintjét, itt történik maga az EQ-zás is. A mixer nem csinál hangot, csupán hatást fejt ki a hangokra. A hang keresztülhalad a mixeren, az egyik végétől a másikig. A zenei szakszóval ezt híjuk “envelope”-nak.

A mixereknek legalább két csatornájuk van, de a klubokban található mixerek többségének négy vagy hat is előfordulhat. Minden csatorna saját hangerő fader-rel és frekvencia vezérlőkkel rendelkezik, amelyek általában alacsony, közép és magas frekvenciákra vannak bontva. A DJ ezeken a csatornákon küldi keresztül a hangot és keveri össze őket a vezérlők segítségével.

Mixer

Minden bemeneti jel a csatornán végighaladva egyesül a többivel a master kimeneten, amelyet a hangszórókhoz kötünk be. Ez a végterméke a zene kiválasztásának, beatmatch-elésnek, EQ-zásnak bar-számlálásnak, ez maga a mix.

A fejlhallgató

A végtermék fontos, így a DJ külön dolgozik a fejhallgatóján. A mixer lehetővé teszi a DJ számára, hogy meghallgassa, beatmatch-elje és EQ-zza a különböző csatornákat anélkül, hogy a master kimenetbe beleavatkozna. Ez a folyamat a “cueing”, a következő szám előkészítése.

Az elindulás

Ha kedvet kaptál hozzá, akkor szükséged lesz egy mixerre, egy pár hangfalra, egy fejhallgatóra és két bakelit vagy CD-s dekkre, esetleg laptopra néhány DJ szoftverrel, de ne feledjük el még a nagy adag zenét mellé. A CDJ-k elég drágák, de az MP3-ak elég olcsóak a bakelithez-hez képest. A legolcsóbb módja a DJ-zés elkezdésének, ha veszel egy MIDI kontrollert, amely egyben mixer is, majd letöltesz egy DJ szoftvert, mint például a Serato vagy a Virtual DJ.

Nem fogsz túl sokat beatmatch-elni, mivel ezeket a program megcsinálja helyetted, de megtanulod az igazán fontos képességeket, az EQ-zást és a szekventálást. Az E-Bay tele van használt hardverrel, így érdemes ott szétnézni és ne feledd, hogy el is adhatod a felszerelésed, ha fejleszteni akarsz.

Van egy elgondolás, hogy a digitális DJ-zés nem valódi DJ-zés és hogy az túl könnyű beatmatch-elés nélkül. mi valójában számít az a végtermék minősége.

Sok dolgot kell figyelembe venni, amikor egy számot egy másikkal mixelsz össze, de ha már belejöttél, akkor már gyerekjáték. Igaz az indulás kicsit költséges lehet, de egyben szórakoztató hobbi is, így ha érdekel a DJ-zés, mindenképp érdemes belekóstolni.

Forrás: TechBeats

Skeldar

EQ segédletek több mint 20 hangszerhez – 3. rész

Zenekari hangszerek


Húros szekció

Húros hangszerek

Alsó korgás: 0-50 Hz

40-50 Hz-es Highpass-szal megszabadulhatunk a nem kívánt alsóbb frekvenciáktól.

Tömeg/melegség/zavarosság: 80-300 Hz

A 80-100 Hz-es tartomány erősítésével nagyobb tömeget adhatunk a hangnak, míg a 100-300 Hz-es tartomány a melegséget fokozza. A 200-500 Hz közötti sávot érdemes figyelni, ha zavarosságot észlelünk a csúcspontokon.

Attack: 500-1000 Hz

Erősítsük az 500-1000 Hz-es sávot, ha több attack-ot szeretnénk! Csökkentéssel lágyabb hangot is létrehozhatunk.

Húros hangzás/légiesség: 2-5 kHz

Finomhangoljuk a 2-5 kHz-es tartományt, hogy több húros hangzást kapjunk.

Szikrázás/pezsgés: 7-12 kHz

Nagyobb erősítés 7-10 kHz-nél szikrázóbb hangzást ad, míg a 8-12 kHz erősítésével inkább pezsgőbb, légiesebb hangot kapunk.

Cselló

Alsó korgás: 0-80 Hz

60-80 Hz-es Highpass javasolt ízlés szerint.

Zavarosság: 200-300 Hz

Keressünk zavart 200-300 Hz környékén és távolítsuk el egy szűk vágással!

Teljesség: 400-600 Hz

Próbáljunk erősíteni 400-600 Hz között a kerekebb és teljesebb hangzásért!

Jelenlét: 6-8 kHz

Nagyobb és határozottabb jelenlétet adhatunk a hangnak, ha 6-8 kHz-es tartományban erősítünk.

Rekedtség: 14-200 kHz

14-15 kHz környékén Lowpass-szal csökkenthetjük a távoli, rekedt hangzást.

Viola

Alsó korgás: 0-100 Hz

100 Hz feletti Highpass javasolt ízlés szerint.

Zavarosság/teljesség: 150-250 Hz

Keressünk zavart 150-250 Hz között. Erősítsük szélesen 180-250 Hz-nél a teljesebb hangzásért!

Húros és vonós hangzás/attack: 1-4 kHz

A 2,4 kHz erősítésével a húros hangzást növelhetjük, míg a 4 kHz-es sáv inkább a vonósabb hangzásra teszi a hangsúlyt. Az attack növeléséhez az 500 és 1000 Hz közötti sávot kell erősítenünk. A sáv csökkentése lágyítja a hangot.

Violin

Alsó korgás: 0-100 Hz

100 Hz feletti Highpass javasolt ízlés szerint, hogy a nem szükséges korgó-morgó zajoktól megszabaduljunk.

Zavarosság/teljesség: 100-250 Hz

Keressünk zavart 150-250 Hz között! Erősítsük szélesen 200-300 Hz-nél a teljesebb hangzásért!

Húros és vonós hangzás: 2-10 kHz

A 2,4 kHz erősítésével a húros hangzást növelhetjük, míg a 7-10 kHz-es tartománnyal a kaparósabb érzést segíthetjük elő.

Fafúvós hangszerek

Fúvósok

Fagott

Alsó korgás: 0-60 Hz

50-60 Hz-es Highpass-szal megszabadulhatunk a nem kívánt alsóbb frekvenciáktól.

Zavarosság: 60-250 Hz

Közepes szélességben, óvatosan vágjuk ki a zavaró hangokat a 60-250 Hz-es sávból!

Klarinét

Alsó korgás: 0-140 Hz

120-140 Hz-es Highpass-szal tisztítsuk meg a frekvenciasávot.

Zavarosság: 140-300 Hz

Figyeljünk a 200-300 Hz-es tartományra és keressünk zavart! Vágjunk szűken!

Fuvola

250-400 Hz-ig Highpass javasolt.

Zavarosság: 250-400 Hz

Ebben a tartományban keressük a zavarosságot!

Lágyság: 2-4 kHz

Gyengítsünk a tartományban, ha lágyságot szeretnénk elérni!

Világosság: 10-12 kHz

Erősítsünk 10-12 kHz-nél nagy ívvel a nagyobb jelenlétért!

Pikoló

Alsó korgás/zavarosság: 0-300 Hz

350-400 Hz-nél Highpass javasolt.

Teljesség: 500-1000 Hz

Kicsit erősítsünk 500 és 1000 Hz között a nagyobb tömegért.

Lágyság: 2-4 kHz

Ha nagyobb lágyságot szeretnénk, csökkentsünk ebben a tartományban!

Légzés: 5-6 kHz

Az 5-6 kHz-es tartományt figyelve és csökkentve eltávolíthatunk néhány légzésből fakadó hangot.

Világosság: 10-12 kHz

A 10 és 12 kHz közötti sávot erősítsük, ha világosabb érzést akarunk adni a hangnak, de vigyázzunk, mert könnyen csikorgó hangot generálhatunk!

Rézfúvós szekció

Alsó: 0-125 Hz

Highpass 125 Hz-ig, így kiszűrhetjük a nem kívánt frekvenciákat és a zavarosságot. Ne essünk túlzásba, mert könnyen elvékonyíthatjuk a hangot!

Teljesség/zavarosság: 200-500 Hz

Figyeljünk a 200-500 Hz-es sávra és keressünk zavart. Közepes mértékkel erősítsünk, hogy teljesebb hangzást kapjunk.

Kerekség: 1-5 kHz

Egy erősítés 800-1000 Hz körül kerekebb hangzást biztosít, valamint 5 kHz-nél történő erősítéssel könnyedebb hangot is készíthetünk.

Világosság/határozottság: 5-10 kHz

Ezt a tartományt nagy körültekintéssel kezeljük! A sötétebb hangzású kürtöket világosabbá lehet tenni ezzel a frekvenciasávval, de a túl sok könnyen tönkreteheti a zenét, mivel éles, sistergős hang is lehet az erősítés vége. Az 5-8 kHz közötti erősítéssel növelhetjük a határozottságot.

Tuba

Alsó: 0-80 Hz

A tubának nagyon mély az alaphangja, így bánjunk óvatosan a mély hangok kivágásával!

Teljesség: 65-95 Hz

Kicsit növeljünk 80 Hz körül, ezáltal teljesebb, melegebb hangzást kapunk.

Zavarosság: 15-250 Hz

Figyeljünk a 150-250 Hz-es sávra! Ha szükséges, akkor szűken vágjunk!

Rezonancia: 450-550 Hz

500 Hz körül találhatjuk a rezonanciát, amelyet szűken vágva csökkenthetünk.

Harsona

Alsó korgás/teljesség/zavarosság: 0-250 Hz

Highpass 100 Hz-ig ajánlott. Erősítsünk 100-200 Hz között a teljesebb hangzásért! Csökkentsünk ugyanebben a sávban, ha összeolvadást hallunk más, fontosabb, alacsony-közepes frekvenciájú hangszerekkel. A basszus harsonával óvatosan bánjunk, mert könnyen elvékonyíthatjuk a hangot!

Világosság/öblösség: 4-10 kHz

A 4-8 kHz erősítése világosságot ad a hangnak, míg a 8-10 kHz csökkentése öblösebb hangzást biztosít.

Trombita

Alsó korgás: 0-200 Hz

A mixhez illeszkedve 200 Hz-ig Highpass javasolt.

Teljesség/zavarosság: 200-500 Hz

Figyeljünk a 240-500 Hz-re a zavarosság miatt! A teljesebb hangzásért erősítsünk a 180-240 Hz-es frekvenciákon!

Világosság: 4-5 kHz

Figyeljünk a 4-5 kHz-re a túlzottan világos hangok és áthallások miatt!

Szaxofon

Alsó korgás: 0-100 Hz

100 Hz-ig Highpass javasolt.

Kürtölés/zavarosság: 120-400 Hz

A játékos szaxofonjától függően, amely lehet szoprán vagy bariton, az alsó-közép frekvenciákat találjuk ebben a sávban. Figyeljünk a 240-400 Hz-re a zavarosság miatt, erősítünk a 120-240 Hz-es tartományon, ha teljesebb hangzást szeretnénk!

Vijjogás: 1-2 kHz

A szaxofon típusától függően ez a tartomány felelős a hangszer rekedtes tónusáért. A sáv kivágása csökkenti a sistergős hangzást és a túl erős attack-ot.

Sípolós zajok: 5-7 kHz

A vékony, vibráló fa a hangszerben adhat ilyen hangokat, ezt a kellemetlen hangot legtöbbször ebben a tartományban találjuk. A 6 kHz-es frekvencia környékén szűken kivághatjuk.

Öblösség: 11-14 kHz

Kicsit erősíthetünk a 12-13 kHz-en, hogy csökkentsük a légzési hangokat és az öblösséget!

Elektromos hangszerek

Moog basszus szintetizátor

Basszus szintetizátor

Alsó korgás: 0-80 Hz

A Highpass 60-80 Hz-ig eltávolítja a szubszónikus hangokat, ha a zene kategóriája úgy kívánja.

Test/nyomás: 60-250 Hz

Erősítsünk 80-150 Hz között, így nagyobb testet és tömeget adunk a hangnak! Egy 160 Hz körüli erősítéssel nagyobb nyomása lesz a mixnek.

Zavarosság/melegség: 250-500 Hz

A 250 Hz körüli erősítéssel melegséget adhatunk a zenének, de óvatosan vágjunk a 250-500 Hz-es sávban!

Jelenlét: 2-3 kHz

Nagyobb jelenlétet adhatunk a 2-3 kHz erősítésével.

Szintetizátor padok

Alsó korgás: 0-160 Hz

A hang designhoz igazodva 160 Hz-ig Highpass-t, 500 Hz-ig Lowpass-t használhatunk, ha a basszus töményebb a zenében.

Zavarosság: 250-450 Hz

Figyeljünk a 250-450 Hz-re és keressük a zavart! 2-3 dB-es vágásokat alkalmazhatunk a mixhez igazodva.

Vastagság: 400-600 Hz

Vastagabb hangzást adhatunk a zenének, ha a 400-600 Hz-et erősítjük. Legyünk nagyon óvatosak, mert ez a sáv könnyen szétesik!

Lead szintetizátorok

Alsó korgás: 0-160 Hz

80-160 Hz-nél Highpass ízlés szerint.

Zavarosság: 160-450 Hz

Számos szintetizátor zavaros lesz ebben a tartományban, amely közvetlenül hat a zene minőségére, főleg több szintetizátor használata esetén. Keressünk zavart a 250-450 Hz-es sávban!

Karakter: 1-2 kHz

A szintetizátorok karakterének zöme itt található, ezért a vágások, erősítések nagy befolyásolják, hogy elrejtjük vagy előrehozzuk-e a hangszert. Odafigyeléssel mixeljünk ebben a tartományban!

Jelenlét: 2-3 kHz

Erősítsünk 2-3 kHz-nél, hogy kicsit több csikorgást kapjunk, így a hangszer jobban kiemelkedik a mixből!

Tisztaság: 3-4 kHz

Hasonlóan a gitárokhoz és a vokálhoz, itt sok légies tónust és karaktert találunk. A 3-4 kHz közötti erősítés izgalmat és a tisztaságot ad a hangnak. Akárcsak a többi hangszernél, a túlzott erősítés itt is sistergős hangot eredményez.

Élesség: 7-9 kHz

Szélesen erősítsünk a 7-9 kHz közötti sávon, hogy tisztább és élesebb hangzást érhessünk el!

Vokál

Vokál

Alsó korgás: 0-100 Hz

A legtöbb hang ebben a tartományban haszontalan, többnyire zaj a mikrofonból, vibrációból padlóból vagy más külső forrásból. Highpass 100-120 Hz-ig, így kiszűrhetjük a nem kívánt hangokat. Érdemes megjegyezni, hogy a mássalhangzók zárhangjai 90-120 Hz körül találhatóak.

Zavarosság: 200-500 Hz

Próbáljunk meg 3-4 dB-lel vágni a 325-350 Hz-es sávban férfi vokálnál! 200 Hz körüli erősítéssel teljesebb hangzást adhatunk a vokálnak. A női vokál egy picivel magasabb spektrumon található, de jó kezdés, ha a nyitó tónusokat már itt visszavesszük egy picit.

Kürtszerűség/orrhangok: 800-1500 Hz

Ezen frekvenciák erősítése elősegíti, hogy a vokál jobban érthető legyen. A kesekny vágások 800-1500 Hz között csökkentik a kürtös, dobozos hangzást.

Jelenlét: 2,5-4,5 kHz

Több energiát, zöngétés és határozottságot adhatunk a vokálnak 3 kHz körül. Fontos, hogy itt óvatosak legyünk, mert a túl sok valójában fájdalmassá teszi a vokál hallgatását! Vágjunk szűken 2,5 és 4 kHz között, hogy lágyítsunk a vokálon.

Tisztaság: 5-10 kHz

Kicsit erősítsünk 5-10 kHz-en, hogy jobban kitűnjön egy tompa vokál! Figyeljünk erre a frekvenciára, mert a sziszegő hangok többnyire innen származnak!

Légiesség: 10-16 kHz

Több légiességet adhatunk a hangnak 10 kHz körül, de ne essünk túlzásba, hagyatkozzunk a fülünkre, hallgassuk meg következő nap is, hogy valóban szükséges-e az erősítés! A vágások ebben a tartományban csökkentik az “s” hangot.

Fehér zaj

Alsó: 0-500 Hz

Highpass 500 Hz-ig, igazodva a mixhez és a koncepcióhoz.

Jelenlét: 1500-2500 Hz

Erősítsünk 2-3 dB-lel a közepesen szélesen jelenlétért és karakterért!

Világosság: 10-20 kHz

A 14,5 kHz szűk erősítése több világosságot ad a hangnak. A Lowpass 17-18 kHz körül csökkentheti a rekedtséget, ha szükséges.

 

A leírás előző részét ezen a linken találod meg.

Skeldar

EQ segédletek több mint 20 hangszerhez – 2. rész

Dobok


909 basszus dob

Alsó: 0-40 Hz

Highpass 20-40 Hz-nél, a legmeredekebb slope szűrővel kivághatjuk a subszónikus tartalmat és helyet csinálhatunk 24-36-48 dB-es slope-pal.

Alsó/súly: 70-100 Hz

Egy 2-3 dB-es erősítés széles Q-val 70-100 Hz-nél hasznos, ha több jelenlétet kell biztosítani a hangnak. Próbáljunk szűkebb Q-t használni több rezonanciával (Q) a még erősebb kiemelésért! Figyeljük a szintkijelzőket, mert ebben a sávban könnyen túlszaladhatunk!

Zavarosság: 250-50 Hz

A 250-500 Hz-es sávban 6-8 dB használatával rezonáló csúcspontokat hozhatunk ki. Finomhangolással szűrjük ki a leginkább disszonáns hangokat!

Kopogás/attack: 2-4 kHz

Figyeljünk a 2-4 kHz-es tartományra, ha klikkelősebb hangokat szeretnénk! Maradjunk a közepes 2-3 dB-es erősítésnél és a harang EQ görbénél, a magas polc és lejtősebb ívek ugyancsak segíthetnek ennek elérésében.

Jelenlét: 5-8 kHz

Próbáljuk meg az 5-8 kHz-es sávot erősíteni nagy ívvel, ha nagyobb jelenlétet akarunk adni a hangnak, de figyeljünk a 8-12 kHz-re, mivel az itt történő erősítés könnyen sziszegő hangot eredményezhet!

Dance bass dob

Alsó: 0-40 Hz

Highpass 20-40 Hz-nél a 48 dB-es szűrő meredekség ajánlott. Kivághatjuk még a subszónikus tartalmat, ezzel helyet csinálhatunk a hangoknak. A 24-48 dB-es lejtők ugyancsak jól használhatóak itt.

Energia: 40-100 Hz

Ez az a tartomány, ahol a legtöbb energiát és rejtett erőt találjuk. A 40-50 Hz-es frekvenciatartomány jól használható, ha már-már túlzott mennyiségű energiára vágyunk. A 40-100 Hz erősítésével aljat adhatunk a zenének, azonban ezt a sávot óvatosan kezeljük.

Test/ütés: 100-200 Hz

Egy kisebb erősítés a 100-200 Hz-es sávban többlet ütősséget biztosít a hangnak. Ügyeljünk a többi basszus hangra, mivel több mindennek jön ugyanabból a frekvenciatartományból a hangtartalma. Körültekintő oktávtervezéssel megakadályozhatjuk a frekvenciák konfliktusát.

Zavarosság: 200-500 Hz

A jól rezonáló csúcspontokhoz a 25-500 Hz-es sávot erősítsük 6-8 dB-lel. Nagy odafigyeléssel és finomhangolással kiszűrhetjük a disszonáns hangokat. Az erősítés a hang jelenléti erejét is fokozza.

Jelenlét/klikk: 5-15 kHz

Amennyiben nagyobb jelenlétet akarunk a hangnak adni, akkor az 5-8 kHz-es tartományban erősítsünk közepes erővel. A klikk hang attackját 4-15 kHz-es sávban találjuk.

Tónus: 10-20 kHz

Itt erősítsünk, ha élesebb hangzást szeretnénk elérni. A sáv csökkentésével a kick dobok sötétebb hangzással szólalnak meg. A 14-15 kHz erejének csökkentésével finomíthatunk az élességen, ezzel a hang melegebbé válik.

Akusztikus basszus dob

Alsó korgás: 0-40 Hz

Highpass 20-40 Hz-nél, a 48 dB-es szűrő meredekség ajánlott. Kivághatjuk még a subszónikus tartalmat, ezzel helyet csinálhatunk a hangoknak. A 24-48 dB-es meredekségek ugyancsak jól használhatóak itt. A Q faktort megtarthatjuk az alap 0,71-es értéken.

Test/tömeg: 90-145 Hz

Ez a sáv adja testét a kick hangnak. 2-3 dB-es erősítés széles Q-val a 90-145 Hz-es sávban segít, ha nagyobb jelenlétet akarunk biztosítani a hangnak. Figyeljünk az értékekre, mert gyorsan túlszaladhatunk és akkor kompenzálni kell!

Zavarosság: 250-600 Hz

A 145-500 Hz-es frekvenciát 6-8 dB-lel erősítve rezonáló csúcspontot kapunk. Finomhangoljunk és ügyeljünk arra, hogy a leginkább disszonáns hangokat lágyítsuk! A zavarosság többnyire 250-350 Hz között jelenik meg, erre ügyeljünk leginkább!

Kopogás/attack: 2-4 kHz

Figyeljünk a 2-4 kHz-es tartományra, ha többlet attack kell. Maradjunk a közepes 2-3 dB-es haranggörbés erősítésnél, de a magas test és a lejtős ív ugyancsak jól működik itt. Ez a tartomány adja a pattogó kosárlabda hangjához hasonló tónust.

Légiesség/klikk: 4-8 kHz

Próbáljunk erősíteni az 5-8 kHz-es frekvencián magas ívvel, ha nagyobb jelenlétet akarunk adni. Figyeljünk a 8-12 kHz-re, mivel az erősítés sziszegős hangot is generálhat! A klikk hangot a 3-8 kHz-es sávban találhatjuk meg, az EQ emelés itt is jótékony hatású.

Tom

Alsó korgás: 0-100 Hz

Óvatos Highpass-t 70 Hz-től fölfelé alkalmazhatunk, de ne vigyük túlzásba, mivel nagyon elvékonyíthatjuk vele a hangot!

Huppanás/test: 100-300 Hz

Tömeget adhatunk a hangnak a 100-300 Hz erősítésével. Bánjunk finoman az erővel, mert a hang könnyen felfúvódottnak fog tűnni! A dobot zavarossá és vékonnyá is tehetjük, ha túl sok vagy túl kevés az energia, bár ez nagyban függ a dob beállításától.

Attack: 3-5 kHz

Ez az a tartomány, ahol dobverők attack tónusát találjuk, amikor a fejük megüti a dobot. Erősítés 3-4 kHz-en extra erőt ad a fejbecsapódás pillanatának.

Jelenlét/légiesség: 6-12 kHz

A 6-9 kHz-es tartomány erősítsük a hangsúlyosabb ütésekhez, 2-3 dB-es többlet 5-12 kHz-en több teret és jelenlétet biztosít.

Pergődob

Alsó korgás: 0-120 Hz

Óvatós Highpass 100 Hz-től felfelé 12-24 dB-es, meredek Highpass szűrővel. Nincs szabály, keressük azt a beállítást, ami jól hangzik és illik a zenéhez.

Test: 200-400 Hz

A legtöbb pergődobnak ez a központi tartománya. Minden alapvető karakterisztika itt található, így egy 2-3 dB-es erősítéssel a hangot nehezebbé tehetjük.

Csengés: 250-600 Hz

Ebben a sávban találjuk a nem éppen közkedvelt csengését, üres tónusát a pergődobnak. Emeljük ki a rezonnáló csúcspontot, a kellemetlen frekvenciákat pedig keskeny vágásokkal távolítsuk el!

Csattanás: 2-4 kHz

Erősítsünk néhány dB-t a 2 kHz körüli tartományban; a 2-4 kHz-es sáv nagyobb erőt és attack-ot ad.

Légiesség: 6-10 kHz

A 4-6 kHz-es tartomány erősítésével több levegőt biztosítunk a hangnak. Ha a hang még mindig nem az igazi, kisebb erősítés a 7-10 kHz-es sávban határozottabbá teszi azt. Az ütő által keltett recsegést leggyakrabban 8 kHz környékén találjuk, ha lágyítani szeretnénk.

Cimbalom

Alsó: 0-200 Hz

A 100-200 Hz-es Highpass segítségével megszabadulhatunk a szükségtelen alsó frekvenciáktól.

Gongás/kattogás/csörgés: 200-400 Hz

400 Hz-ig terjedő Highpass eltávolítja a gongó hangot. A 200-300 Hz kisebb erősítésével több csörgést adhatunk a hangnak, de ne vigyük túlzásba, mert könnyen zavarosság válik a hangzás.

Légiesség/világosság: 6-15 kHz

Finomítsunk 6 kHz-től, hogy a “tss” részét a hangnak megtaláljuk és erősítsük, ha nagyobb légiességet akarunk. 10 kHz-en csökkenthetjük a rekedtséget, miközben 14-15 kHz-en nagyobb világosságot adhatunk a hangnak. Amennyiben túlzásba esünk, nagyon kellemetlen visító hangást érünk el.

Élő hangszerek


Elektromos basszus/basszusgitár

Alsó korgás: 0-70 Hz

Highpass 30-70 Hz-es sávban eltávolítja a szubszónikus hangokat és megőrzi a helyet a többi hang számára.

Test: 80-200 Hz

A basszus ebből a tartományból szerzi az erejét. Ahhoz, hogy kihangsúlyozzuk, közepesen erősítsünk 80-100 Hz-en. A túl felfújtnak tűnő basszusokat 180-200 Hz környékén tudjuk visszafogni.

Mudiness:  250-500 Hz

A mocsár a 250-500 Hz-es tartomány. A 200-220 Hz-et hangsúlyozzuk ki 3 dB-lel, mint kezdés, de figyeljünk arra, hogy ez negatívan hat-e az alsó-középtartományra!

Határozottság: 400-800 Hz

Ez a sáv segít a hallgatónak megtalálni a melódiát a basszus előtt. A 400 Hz erősítésével kifejezőbbé tehetjük ezt, míg a 700-900 Hz-es sávval pedig több energiát és erőt adhatunk a zenének.

Attack: 1,2-1,5 kHz

Az 1,2-1,5 kHz erősítése növeli az attack-ot, míg 2-3 dB-es növelés 3 kHz-en izgatott hatású hangot eredményez. Érdemes 5 kHz-ig megnézni, hogy megéri-e valamit erősíteni, de ne vigyük túlzásba, hacsak nem akarjuk, hogy a basszus domináljon a zenében.

Húros zaj: 2-5 kHz

A siklós hangok találhatóak itt, amelyeket az ujjak idéznek elő a húrokon. A tartományból eltávolíthatjuk ezeket a csúszós hangokat, amelyet a pengetés okot.

Elektromos gitár

Alsó korgás: 0-120 Hz

Habár minden eset más, de többnyire biztosra mondhatjuk, hogy ezt a tartományt Highpass-szal kivágva megszabadulhatunk a szükségtelen frekvenciáktól. Itt többnyire nincsen hasznos hang, hacsak nem felfújtabb hangást akarunk elérni.

Test/vastagság: 150-300 Hz

A legtöbb elektromos gitár zömökebb hangzása innen jön. A 150-300 Hz közepes erősítésével ezt a gitárpengést tehetjük hangsúlyosabbá. Ügyeljünk arra, hogy más hangszer spektrumába ne másszünk bele! A sávban 1-2 dB széles erősítés elegendő.

Karakter: 300-1000 Hz

Számos gitár élete van ezekben a frekvenciákban. Itt található sok ismerős tónus, amiért az elektromos gitár elektromosnak hallatszik. Legyünk óvatosak, mert a pergődobok is errefelé vannak!

Duda: 1-2 kHz

A legtöbb rekedtes, dudaszerű hangást kiszedhetjük, ha ezt a sávot eltávolítjuk.

Jelenlét/attack/világosság 3-10 kHz

3 kHz körül erősítsünk a több attack-ért a szólógitároknál, de vegyünk vissza 3-8 kHz-nél, ha vokál is jelen van! Ha többlet világosságot akarunk a hangnak, akkor 10-13 kHz-en érdemes erősíteni.

Akusztikus gitár

Alsó korgás: 0-70 Hz

Ha akusztikus gitárt veszünk fel, sok felfújt, kirobbanó alsó tónusú hangot hallhatunk ebben a sávban. Habár egy kevés adhat melegséget és teljességet, de többnyire csak elfedi a mix többi részét, ezért Highpass segítségével érdemes kiszedni őket.

Zömökség: 200-400 Hz

A legtöbb akusztikus gitár teste itt található. Körültekintően dolgozzunk itt, mivel könnyű ellaposítani a hangzást és nagy veszteséget okozni a vágásokkal.

Test: 80-400 Hz

200 Hz körül csökkentsünk, hogy visszafogjuk a zavarosságot! A 200-400 Hz erősítésével nagyobb tömeget adhatunk a hangnak, de szóló hangszereknek is segíthetünk, hogy teljesebben szóljanak. A sűrű mixekben könnyen konfliktusba kerülhetnek a hangszerek spektrumai, így néha inkább csökkentésre van szükség.

Melegség/teljesség: 500-1000 Hz

Erősítsük az 500-700 Hz-et, amely a hang finom bonyolultságáért felel az akkordoknál és pengetésnél. A túlzott erősítéssel agresszív és rekedt hangást érünk el.

Attack/légiesség: 7-10 kHz

Egy kisebb erősítés ebben a sávban a hangot könnyedebbé, légiesebbé teszi. 5 kHz körül fokozzunk, ha több attack-ra, 7 kHz körül, ha több “szikrázásra” van szükségünk! Amennyiben még mindig kevésnek érezzük a hangot, 10 és 12 kHz környékén és emelhetünk a cél érdekében.

Piano

Alsó: 0-50 Hz

40-50 Hz-es Highpass segítségével megszabadulhatunk a szubszónikus frekvenciáktól és helyet hagyhatunk a többi hangnak.

Zavarosság/melegség: 50-250 Hz

A zavarosság legtöbbször ebből a tartományból jön. A 150-250 Hz-es sávot erősítsük egy picit, ha melegebb hangzást akarunk a hangszernek adni. A teljesség érzéséhez a 80 és 120 Hz közötti sávban érdemes kísérletezni.

Test/zavarosság: 250-3000 Hz

Keressük a zavarosságot 250 és 500 Hz között! Kisebb vágásokkal 2 vagy 3 kHz körül megelőzhetjük, hogy a zongora konfliktusba kerüljön a vokállal vagy gitár trackekkel.

Jelenlét: 3-5 kHz

Az itt történő erősítés könnyedebb hangzást kölcsönöz és nagyobb jelenlétet ad a hangszernek. Figyeljünk arra, hogy a húrok elnyomnak zajokat, de néha ez is a cél.

Attack: 5-6 kHz

5 és 6 kHz között erősítsünk a több attack-ért!

Tisztaság: 7-9 kHz

7 és 9 kHz között erősítsünk a tisztább hangzásért.

Élesség: 10-15 kHz

Az élesség fokozásához a 10-11 kHz-es sávot erősítsük, sötétebb hangzásért vágjunk ki a hangból! A 14-15 kHz csökkentése felpuhítja a túlzott élességet és melegséget ad a hangnak. Figyeljünk a 10-13 kHz-es tartományra, ahol a kalapács hangja van, ha szükséges, vágjuk ki!

E-Piano

Alsó: 0-50 Hz

40-50 Hz-es Highpass-szal megszabadulhatunk a nem kívánt alsó frekvenciáktól.

Zavarosság/öblösség: 50-250 Hz

Erre a tartományra figyeljünk a leginkább! Hasonlóan az akusztikus zongorához, a legtöbb zavarosság és öblösség a 100-250 Hz-es sávból ered. A hangszernek sűrű és gazdag az alsó spektruma, de gyorsan zavaros lehet, ha nem megfelelően vágunk.

Kérgesség: 800-1000 Hz

A kérges és nyomottabb hangok helye, amelyek gondot okozhatnak. Csillapítsuk a 800-1000 Hz-es sávot, ha ilyen hangot találunk!

Jelenlét: 1500-2500 Hz

Az 1500 és 2000 Hz közötti erősítéssel határozottabb jelenlétet adhatunk a hangnak.

 

A leírás előző részét ezen a linken találod meg.

Skeldar

EQ segédletek több mint 20 hangszerhez – 1. rész

A kiegyenlítés (ismertebb nevén EQ-zás) a zeneszerkesztés alapvető folyamata, ismerete egészen biztosan hozzájárul egy zene minőségének emeléséhez.

Az EQ-zással kapcsolatban fontos beszélni a a fő frekvenciatartományokról és azok hangzásáról. Ha például a basszus zavarosnak hangzik, akkor valahol a 150-500 Hz-es tartományban érdemes keresgélnünk. Ha a vokál érdes, akkor 2,5 kHz és 4 kHz között kell vágni a hangerőből.

A legkönnyebb módja, hogy megtanuljuk a frekvenciatartományokat, az EQ táblázatok megismerése. A cikk további részében egy részletes leírás olvasható a frekvenciákról és azok milyenségéről, ez terveink szerint sokat fog segíteni a produceri fejlődésedben. A további bejegyzésekben minden fontosabb hangszerhez találsz majd útmutatót a doboktól a harsonáig.

Érdemes megjegyezni, hogy a táblázat csak egy kiindulási pont, nem szükséges szóról szóra követni. Nem minden gitár, szintetizátor és vokalista hangzik ugyanúgy, minden tracknek megvan a saját karaktere, ezért a leírtakat mindig érdemes lesz ehhez igazítani.

Sub Bass: 0-60 Hz

Az itt lévő hangokat inkább érezzük, mint halljuk. Körültekintéssel mixeljünk ebben a tartományban, mert könnyen zavaros hangzásúvá válhat a zene, ha túlzásba visszük! Egyfajta sztenderd, hogy a 25-45 Hz-es sávot kivágják, hogy a dörömbölést csökkentség. Az erősítés itt kerülendő.

Alsó: 60-100 Hz

Ez a basszus alja, más néven a melldöngető basszus és a kick dob tartománya. 2-3 dB erősítés a 60-90 Hz-es sávban nagyban erősíti az ütemet, de óvatosan, mert könnyen túl lehet tolni!

Basszus: 60-250 Hz

A kickek és basszusok helye ez a tartomány. Az erősítést 100-180 Hz között lehet használni, hogy ütősebb hangott kapjunk. Melegebb, teljesebb hangért 140-225 Hz-es tartományban erősítsünk. Ügyeljünk a túlzásokra, mert könnyen elnyomhat mindent az erős basszus!

Ütés / melegség / zavarosság: 100-450 Hz

A 100 és 170 Hz közötti erősítés ütősebbé, 130-220 Hz közötti pedig teljesebbé és melegebbé teszi a hangot. Ha zavaros a 250-450 Hz-es sáv, erősítsük addig, míg teljes hatást nem kapunk! A 100 és 450 Hz-es sávban a túlzott energia zavarosság és döngetővé teszi a hangot, míg a túl kevés energia miatt vékony lesz a hang.

Alsó-közép tartomány: 250-500 Hz

Ezt a tartományt sokszor hívják elő-basszusnak. Egy kisebb erősítés 300 Hz környékén tisztaságot ad a basszushoz és az alacsony frekvenciájú hangszerekhez. A túl sok ebben a tartományban dörömbölő, a túl kevés pedig vékony hangot eredményez.

Duda: 450-1000 Hz

A rekedtes, dudás hangokat szűrhetjük ki ebben a sávban egy középre eső vágással a 450-1000 Hz-es sávban.

Középső tartomány: 500 Hz – 2 kHz

Az ebben a sávban történő erősítések egy-egy hangszer kiemelését eredményezik a mixből. Az 500-1000 Hz közötti túlzott erősítés itt is zavaros, az 1-2 kHz közötti túlzások pedig vékonyítják a hangot.

Felső-közép tartomány: 2-6 kHz

Itt találjuk az ütős és ritmusos hangszerek attack hangjait. Ha ezek a hangszerek nem jönnek át a mixből, akkor ebben a sávban érdemes erősíteni. Amennyiben átesünk a ló másik oldalára, akkor a zene hamar lefárasztja a hallgatót. Egy módjával beállított 4-6 kHz-es tartománnyal pedig határozottságot és tisztaságot érhetünk el.

Magas frekvenciák: 6-20 kHz-es

A tartomány erősítése több levegőt és csillogós hatást biztosít a mixnek, de ne essünk túlzásba, mert a karcos hangok könnyen kifárasztják a hallgatót! A 6-8 kHz-es tartományban pedig nagy erősítésekkel viszont sziszegő hangokat idézhetünk elő, amit valószínűleg ugyancsak nem szeretnénk.

Bővebb kifejtés

Kicsi: 1-2 kHz-es

A túl sok az 1-2 kHz-es tartományban vékonynak, dudaszerűnek hangzik. Óvatosan erősítsünk itt, főleg vokál esetében, mivel könnyen a hallgató lefárasztását idézhetjük elő! A 1,4-1,5 kHz erősítésével a zongora és a basszus kihallhatóságát fokozhatjuk.

Ropogás: 2-4 kHz-es

Itt találjuk az ütős és ritmusos hangszerek attack hangjait. Ha ezek a hangszerek nem jönnek át a mixből, akkor ebben a sávban érdemes erősíteni. Amennyiben átesünk a ló másik oldalára, akkor a zene hamar lefárasztja a hallgatót.

Jelenlét: 4-6 kHz

A 4 és 6 kHz közötti sáv felel a tisztaságért. Az erősítés az elektromos gitárokat és dobokat emeli ki. Az 5-6 kHz-es sávra figyeljünk, hogy elkerüljük a sziszegést (hiss). A 4-7 kHz-es tartománnyal több levegőt tehetünk a hangokhoz.

Meghatározás: 6-10 kHz-es

A 6 kHz körüli erősítés a vokált és a gitárokat teszi határozottabbá. A szintetizátoroknak, húros hangszereknek élet adhatunk, azonban az 5 és 8 kHz közötti sáv túltolása sziszegő hangokat eredményez.

Levegő: 10-20 kHz-es

A tartomány erősítése több levegőt ad a hangszereknek. A túlzások a sávban a hallgató elfáradását és a rendkívül visító hangok felerősödését okozza. A 18 kHz fölötti frekvenciák kivágásával csökkenthetjük a sziszegő hangokat.

Alsó 0-40 Hz

A Highpass 20-40 Hz a legmeredekebb slope szűrővel megőrzi a tartalékot és kiszedi a szubszónikus hangokat. A 24-48 dB-es meredek slope szűrő hasonlóan jól használható erre a célra.

Alsó 50-60 Hz

2-3 dB-es erősítés az 50-60 Hz-es tartományban alacsony beállításokkal segít, ha több energiára van szükség, de ne vigyük túlzásba, figyeljük a hangerőket, mert ebben a sávban könnyen túl lehet szaladni! Az Output Slider használatával kompenzálhatjuk a gaint.

Test/ütés: 100-200 Hz

A 100-200 Hz-es tartomány teszi lehetővé, hogy extra ütőerőt vigyünk a basszusba. Ügyeljünk arra, hogy más basszushangok is találhatóak ebben a sávban! Körültekintő tervezéssel megelőzhetjük, hogy a hangjaink konfliktusba kerüljenek.

Zavarosság: 200-500 Hz

A 250-500 Hz-es frekvenciákra 6-8 dB-es gain rezonáló csúcspontot tesz. Finomhangolással a disszonáns hangokat ki tudjuk iktatni. Az erősítés itt a hang jelenléti erejét növeli.

Kopogás/klikkelés/attack: 2-4 kHz

Ellenőrizzük a 2-4 kHz-es sávot, ha több klikkre van szükségünk! Maradjunk a közepes 2-3 dB-s értékeknél, ha erősítünk. A magas felmenő és lejövő vonalak ugyancsak segíthetnek itt.

Folytatása következik!

Skeldar