Mixing hibák javítása

A mixing hibák  vagy más néven a lekeverés rendbetétele sok időbe telhet még egy profi hangmérnöknek is. Olvasd el cikkünket, hogy megtaláld mixing hiányosságaid. Miért hangzik a mixing technikád amatőrnek – és hogyan teheted profivá?

Tippek és trükkök, amelyekre szükség van a mixing javításához

Órákat töltesz izzadással a legújabb dal mixelése miatt, de bármennyire is tetszik, még mindig nem lehet összehasonlítani a referencia zenéddel?

Mindent kipróbáltál, amire csak gondolni lehet – felerősítetted a mélyhangokat, használtad a kedvenc effekteidet, további hangszereket adtál hozzá, ami még hangosabbá tette az egészet – de még mindig nem hangzik jól.

Mixing elemzés! Mi történik, és hogyan lehet kijavítani?

Útközben valahol jó eséllyel elkövetted a valamelyik mixinggel kapcsolatos hibát amelynek minden bimbózó producer áldozatul esik.

A zenélés gyakran meglehetősen magányos és személyes élmény – a hálószobádban komponálsz, csendesen (vagy zajosan) szórakozól, és építed az álmodat. Sok esetben túlságosan magadénak érzed a projektet.

A monitorozás kulcsfontosságú

Érdemes minden esetben egy napot ráaludni a kész projektre, majd másnap kipihent fülekkel objektíven tudjuk megítélni a munkánk. – érdemes gondoskodni arról, hogy megfelelő stúdiómonitorral rendelkezz. Fontos a mixek dinamika és frekvenciatartományait, valamint az összes zenei rész kölcsönhatását megfelelően hallani, és precízen lekeverni.

Egy jó stúdió monitorkészletnek a lehető legegyenletesebb frekvenciaválasszal kell rendelkeznie, hogy a zene „színtelen” legyen. Például, ha a hangszórók túl mélyek, akkor a keverés közben alulkompenzálod a mélyhangokat, és minden erőfeszítésed ellenére halványan fog hangzani bármely más rendszeren.

Általában nem szoktunk fejhallgatót használni a keverés közben, hacsak nem tudod pontosan mire kell figyelni, vagy a szobádnak hihetetlenül rossz az akusztikája. Hallgassd meg a majdnem kész mixet többfajta lehallgató rendszeren, így minél több rendszert próbálsz ki annál több eltérést tapasztalhatsz.

Próbálj meg elgondolkodni azon is, hogy milyennek akarod hallani a zenéd. Rengeteget tanulhatsz abból, ha a referencia zene mellé helyezed a saját projekted.Vedd figyelembe a tempót, a teljes mixelést és az EQ -t. Túl zsúfolt hangszerekkel? Túl hosszú a tracked? Igazából csak a zenéd kiadása után tudod megítélni az értékelések alapján azt, hogy  valóban a legjobbak között van-e.

Hallgass és tanulj

Természetesen az is fontos, hogy másoktól visszajelzést kapjunk, de az értékes visszajelzések beszerzése elég nehéz lehet. Ahogy a zenélés is nagyon személyes, úgy hallgatók visszajelzése is fontos szempont.

A megoldás az, ha meghallgatsz egy csomó embert (lehetőleg szakmabelit) , akik tudják, miről beszélnek! A mixelésből és a zene gyártásából szerzett sok éves tapasztalatból kiindulva, és ami fontos, az olvasói bemutatók, az újonnan aláírt előadók és a kereskedelmi kiadványok meghallgatása során szakértőink azonosították a kezdő producerek által elkövetett 10 leggyakoribb hibát.

A listánk mindent tartalmaz a nyilvánvalótól a nem túl kirívóig, a túl sok hangszereléstől a nem megfelelő zenei felépítésig, a dolgok túl hangossá tételéig, sőt – igen, komolyan gondoljuk – a túl tökéletesre mixelésig!

Tehát ezeket a szempontokat kell szem előtt tartani, amikor legközelebb egy mixen dolgozol, és a produkciós rémálmok hamar véget érhetnek.

1. Túl szűknek hangzik ( tehát, a sztereó tér túl kicsi)

A mixekkel az egyik leggyakoribb probléma akkor fordul elő, ha túl sok minden történik a zenei sík bármelyik részében (vagy ha másképp nézzük, nem elég). Próbálj meg három dimenzióban gondolkodni a zenéről, és először ellenőrizd a sztereótér szélességét.

A nagyszerű mixing egy meleg hangtakaróként terjed szét a teljes sztereó spektrumon. A rossz mixelésnél, mindent egyenesen egy keskeny hangsugárként a dobhártyánkba dobnak, mono érzést keltve így.

Ezt szem előtt tartva ügyelj arra, hogy jól használd ki a panorámázó eszközeid. Pörgess bizonyos részekhez az elejétől a végéig: szokatlan hatások, ütős zajok és a padok erősen balra -jobbra mennek; a háttér vokál mehet távolabb; a fő ének és a basszus általában a közepén szól a legjobban.

Bár itt vannak szabályok, ne érezd, hogy nem tudod megszegni őket. Csak győződj meg arról, hogy a kész mix a spektrum teljes szélességében helyezkedik el, nem pedig egy részében. Amennyiben mindent egy területre panorámázol, a hallgatóid egyszerűen azt fogják érezni, hogy csak az egyik hangszórójuk vagy fejhallgatójuk működik.

2. Frekvencia problémák

Tehát ez a szélesség volt – gondoljunk most a mélységre. Nincs is rosszabb, mint amikor egy számot, úgy mixeltek össze, hogy az egész lerobbantja  a fejed, és minden rész úgy hangzik, mintha egy konzervdoboz belsejében játszanának.

Ez általában annak a jele, hogy a mixing szakaszban szörnyű monitorokat használnak – a jó minőségű monitorok lehetővé teszik a mix teljes frekvenciatartományának hallását. Egy egyszerű szabályt kell követni, hogy az azonos frekvenciájú hangszereket távol kell tartani egymástól, mint a szemtelen gyerekeket, hogy ne ütközzenek össze és ne harcoljanak egymással a figyelemért.

A zenei műfajok többségét a basszus valamilyen formája vezérli (a rocknál például a basszusgitár, az elektronikus zenénél pedig a „szintetikus” basszus), ezért győződj meg arról, hogy a mixben van valamilyen alsó elem, amelyből ki lehet indulni. Innentől kezdve mindent felfelé a frekvenciatartományban terjessz, a spektrum azon területén sehol ne történjen túl sok minden.

3. Túl nagy zűrzavar

A számítógépek számtalan zenei erőt és variációt adtak a kezünkbe, de ez nem azt jelenti, hogy minden alkalommal 256 féle eszközzel kell kitöltenünk a csatornát, amikor új dallamot komponálunk. A népszerűbb vagy befutott dalok csak pár jól elhelyezett dallamot használnak, néhány jól rögzített hanggal és hangszerrel.

Vegyük a 60 -as évek Phil Spector „wall of sound” híres gyártási módszerét – a név utalhat arra, hogy mindent beledobtak még a konyhai mosogatógépet is, de valójában csak jól rögzített, különálló, nagy hangok voltak.

Már utaltunk rá, hogy fontos, hogy jól megszerkesszük mind a frekvenciatartományt, mind a sztereó teret. A zavart a mix más részein is javíthatod, egyszerűen az zeneifelépítésből eltávolíthatsz hangszereket, hangokat.

A legjobb pop dalok közül néhány csak éneket és gitárt tartalmaz, míg néhány klasszikus táncos számban elsősorban dobgép, basszusvonal és ének szerepel.  A hangok csökkentésével növelheted a hatást és szebb mixet készíthetsz. Néha a kevesebb a több.

4. Nem megfelelő minőségű hangok

Néha a számok nem hangzanak jól, mert az alkotó részek nem alkotnak egy egészet. Ennek oka lehet az, hogy egyszerűen nem oda illő hangokat használnak.  Például szintetikus fúvósokat használnak valódi hangszerek helyett, vagy például kissé helytelen időzítéssel vagy hangmagassággal rendelkező mintát alkalmaznak.

Ennek oka lehet az unalmas hangzású előbeállítások (preset), a túl sok vagy helytelenül alkalmazott effektek, vagy a durván rögzített minták használata is. Ne értsd félre ezt az utolsó pontot, mert a durva, lo-fi hangzás fantasztikusan hangozhat a megfelelő kontextusban. Minden arról szól, hogy megfelelő hangokat használjunk a számhoz.

A mixing itt is rendkívül fontos. Természetesen szeretnéd, ha egyes hangok kiemelkednének – a felhúzások, a vokál stb. -, de zavaró lehet, ha a hangszerelést alkotó egyéb hangok annyira rosszul mixelődnek, hogy végül átveszik az irányítást. Felhúzások, amelyek leveszik a fejed, és mélyhangok, amelyek felrobbantják a hangfalak kúpjait … folytathatnánk!

5. Hol van a „felkapás”?

Az átlagos demó egyik fő problémája, hogy ez csak az: átlagos. Hiányzik az a bizonyos valami, ami megragadja a hallgató fülét, és kiemeli a számot a tömegből.

Ahogy ez a szakma is egyre jobban zsúfoltabbá válik, többen fedezik fel az otthoni zenélés örömeit, manapság minden dallamnak szüksége van valamilyen „felkapásra”, hogy azonnal észrevehető és tartósan emlékezetes legyen.

Egy nagy „felkapás” potenciálisan bármi lehet – állhat basszus hangból vagy részből, dallamból, effektusból vagy vokál trükkből. Ezt fogod tapasztalni a legjobb pop dalokban – gondoljuk például a Kylie Minogue – Can’t Get You Out Of My Head-ben mindez megtalálható!

Elég gyakran csak egy ilyen fog sikerülni – egy jó hatás vagy refrén, ami miatt a hallgató újra meg akarja hallgatni, amint befejeződik a szám, és a nap többi részében dúdolja. Így megnyerted a csata felét.

6. A rossz érzés

A zeneszerzés és a mixing során talán az egyetlen legfontosabb szempont a jó „hangulat” megteremtése egy zeneszámban. A groove elrontása tönkreteszi a táncparkett szívét és lelkét. A jó zenék nagy részében jól megragadták az érzést és a groove fokozását.

Ennek egy része nyilvánvaló: ha klub zenét szeretnél, egy szerény 120 ütés/perc tempó és egy 4/4 -es rúgás jó kiindulópont lesz. Ha valamivel lazábbra vágysz, lassítsd le a dolgokat, és adj hozzá egy kis lendületet.

Ezen túlmenően számtalan finom technikát használhatsz, amelyekkel meghatározhatod az ütemét, és összhangba hozhatod a zeneszám általános hangulatával. Tanuld meg és alkalmazd őket.

Az ütések határozzák meg a groovot, de tudnod kell, hogy el is pusztíthatják. Ha egy merev 4/4-es ütést például egy soul vagy hip-hop számban alkalmazol, nagy zűrzavarba kerülhetsz.

7. Lustaság

A bevált hangoknak és trükköknek megvan a maguk helye. Sok producer meggondolatlanul kölcsönöz egy másik műfaj nyilvánvaló darabjait és akaratlanul is felhasználja bizonyos részekben és pont úgy használja, ahogyan a számnak szüksége van. A klisék nagyon átlagos hangot adhatnak egy számnak, ezért kísérletezz. Ez a tanács kiterjed a DAW használatára is.

Persze, vannak a szintetizátor -előbeállítások – nagyszerűen hangozhatnak, de ha egy olyan előre beállított beállítást használsz, ami attól a műfajtól eltávolodik, akkor biztos lehetsz abban, hogy azonnal felismerhető lesz mindenki számára, aki ezt már próbálta.

Ez a fajta előre beállított sznobizmus sok szempontból helytelen – az előbeállítások végül is felhasználásra lettek létrehozva -, de minél inkább „ismert” egy hang, annál nyilvánvalóbb lesz a forrása, ezért legalább finomíts rajta egy kicsit, hogy a sajátod legyen.

8. Az igazi nyilvánvaló dolgok

Valójában nincs mentség a hamisságra, a kulcson kívüli énekre, az ütköző dallamokra és a hangmagasság-korrekciókra. Ezek a gyakori demó démonok egyszerűen feldühítenek minket.

Ha éneket, gitárt vagy más élő hangszert veszel fel, tedd meg a lépéseket  gondolunk itt megfelelő felvétel és lekeverés – mind megelőző, mind a javító jellegűeket -, hogy megszüntesd a zavaró zajokat.

9. Túl hangos

A szélességet és mélységet már említettük a három zenei dimenzió közül kettőt, amelyeket figyelembe kell venned, ezért térjünk át a harmadikra: a magasságra, vagy a helyes kifejezés, a dinamikus tartomány használatára. Ez a mixing legcsendesebb és leghangosabb hangjainak aránya.

A zenegyártás általános tendenciája az elmúlt néhány évtizedben az volt, hogy a mesterkeverékek hangosabbak, hangosabbak legyenek a kompresszorok, mind az egyes részeknél, mind a teljes mixnél. Ennek eredményeként mindannyian tapasztaltunk túlkompresszált zenéket.

Tudod, milyen érzés: boldogan hallgatod a klasszikus számot a telefonodon véletlenszerű lejátszás módban, majd hirtelen néhány évtized múlva bejön valami, ami zavaróan hangos  a fülednek.

Míg ezek a mixing technikák valamikor arra törekedtek, hogy kiemeljék a számokat, mostanra már mindenütt jelen vannak, extrémek és éppen ellenkező hatást fejtenek ki. Ma egyre növekvő mozgás van ennek a tendenciának a megfordítására, és ezt támogatja nagy többség is.

10. Túl tökéletes

A zenédben előnyödre válhat, ha egy kicsit organikusabbá, kicsit földiesebbé és nyersebbé teszed a dolgokat. Tudjuk, hogy nem akarsz amatőrnek tűnni, de néha engedni kell, vagy csak büszkélkedni egy kis tökéletlenséggel.

Bővebb tudásért jelentkezz iskolánkba mixing/mastering képzésre, ahol oktatóink segítenek mixeid tökéletesebbé tételében.