Akusztika: hova tűnik az elnyelt hang?

Aki mélyebben érdeklődik a hang akusztika fizikai mivolta után, talán már feltette ezt a kérdést. Tudjuk, hogy jó akusztikára szükség van, hogy elkerüljük, hogy a falakról a hang úgy verődjön vissza, hogy az hangzavart idézzen elő. Ezt a megfelelő helyre tett elnyelő (diffúzor) panelekkel érhetjük el: ezek a hang energiáját felfogják és nagyjából egyenletesen sugározzák vissza, de még ezen paneleknél is visszavert hangról beszélünk.

A valódi kérdés, hogy mi történik a basszus csapdák és elnyelők belsejében.

Hogyan tűnhet csak úgy el a hang?

A kérdés magában foglalja rejtve a választ. A hang nem tűnik el. A termodinamikai szabályok szerint energiát nem hozhatunk létre és nem is semmisíthetünk meg egy zárt rendszerben. A stúdiónk egy közel zárt rendszert alkot, kívülről és kívűlre minimális energiaáramlás történik. A hang tehát valami mássá alakul és a stúdióban marad (legalábbis a döntő része).

Mi is a hang valójában?

A hang nem „hang részecskéből” áll, habár részecskemozgások által terjed hullámként. Amikor beszélünk, a szánk és a hangszálaink formálják a kiáramló levegő által keltett hullámokat. Éneklés során pedig a nyomás változtatásával még inkább befolyásoljuk a terjedését. A hullámokat a fülünk felfogja és a nyomást hangerőként, a hullámok gyakoriságát pedig frekvenciaként, hangmagasságként érzékeljük.

Mi történik az akusztikus borítás belsejében?

Az akusztikus borítások legtöbbször sűrű üvegszálból vannak, az olcsóbb fajtákat pedig nagy sűrűségű habból készítik. Amikor azt mondjuk, hogy nagy sűrűségű, akkor valójában sok üvegszálról beszélünk, amiket úgy összepréseltek, hogy minden pici légbuborék kiszorul belőlük. Ami levegő marad benne egyáltalán, az sem nagyon tud hova mozogni.

A részecskék pulzálnak a hangból származó energia miatt, az energiatöbbletet pedig leadják, de immáron nem hang formájában. Ha a kezünket összedörzsöljük, vagy mikrohullám ér egy anyagot, hő keletkezik. A hangelnyelő anyagokban ugyanez a jelenség játszódik le, de a pluszt a hanghullám adja. A levegőrészecske, legyen bármennyire is sima a felület, nekidörgölőzik az anyagnak, ezzel súrlódás lép fel. A levegő kinetikus energiája hővé alakul.

Az energia nem vész el, csak átalakul, ahogyan az ebéded is szép dallamokká alakul az alkotó folyamat során.

Skeldar