W&W interjú a Rave Culture-ről és az új zenei irányokról

A Your EDM interjút készített a W&W-vel a Rave Culture-ról, zenei fejlődésükről és még sok másról.

Vajon mi a holland duó sikerének titka?

A zene folyamatosan fejlődik. Legyen szó rockról, rapről vagy dance-ről, az előadóknak köszönhetően a műfajok állandó mozgásban vannak, soha nincs megállás.

Ha egy zenész hosszú ideig talpon tud maradni, az óriási eredménynek számít. Különösen igaz ez a dance-re, ahol egy-egy „életciklus” csak rövid életű, az ízlések és trendek ebben a műfajban állandóan változnak.

A W&W viszont már jó ideje ott van az élvonalban. Az elektronikus zene melegágyának számító Hollandiában Ward van der Harstnak és Willem van Hanegemnek már jó pár éve sikerült kitűnnie a tömegből.

A két srác az EDM mozgalom korai úttörőjének számít. Karrierjük 2013 körül indult az Egyesült Államokban. Nevükhöz olyan produkciók fűződnek, mint a „Bigfoot”, a „The Code” Ummet Ozcannel, a „Don’t Stop the Madness” Hardwell-lel, a „Rocket” a Blasterjaxx-szel és a talán legikonikusabb darabnak számító „Rave After Rave”.

Ward and Willem képesek folyamatos megújulni és nem mellékesen olyan előadókkal – és egyben közeli barátaikkal – együttműködni, mint például Armin van Buuren és Dimitri Vegas & Like Mike.

Meséljetek egy kicsit a W&W rebrand-ről és a Rave Culture-ről. Milyen út vezetett ide?

Willem: Valójában több oka is van a változásnak. Mi alapvetően a Mainstage mellett tettük le a névjegyünket, aminek megvannak a maga jellegzetességei. A Rave Culture-rel azt akartuk érzékeltetni, hogy a rave sokkal több, mint pusztán az elektronikus zene vagy a trance.

Ward: Van néhány igazán klassz technikai cuccunk.

Willem: Igen, ugyanakkor sokan azt akarják, hogy a hátsó színpadon lépjünk fel. A mainstage viszont nem a hátsó színpadra való. Olyan ez, mintha lenne egy követő táborunk, egy olyan közösség, akik miatt egyszerűen meg kellett újulnunk, hogy még jobban megfelelhessünk nekik. Mintha egyfajta “ódát” írtunk volna nekik.

Ward: Ők már létrehozták ezt a mainstage családot.

Willem: Mi tulajdonképpen nem is tudtunk a létezésükről. Ők tárták fel előttünk ezeket a csoportokat az összes olyan dallal együtt, amit nem adtunk ki.

Ward: Ez egy hatalmas WhatsApp csoport, ami tisztán, 100%-ban organikus.

Willem: És ez ösztönöz minket a továbbhaladásra.

Ez lehetővé teszi, hogy a W&W nyithasson új műfajok felé. Meséljetek azokról a dolgokról, amikkel kísérleteztek. Ahogyan tudom, jócskán van mindebben psy-trance.

Willem: Igen, tavaly együtt dolgoztunk a Vini Vicivel és Maurice Westtel is, bár az utóbbi produkció inkább psy-ish, futurisztikus jellegű. Mivel Vini Vicivel több ilyen típusú zenét, tribalt csináltunk, így a sci-fit inkább Maurice Westtel együttműködve oldottuk meg, hogy kiegyenlítsük az arányokat. Mostanában pedig kicsit visszarepülünk az időben fiatalságunk EuroDance-napjaihoz olyan dalokkal, mint pédául a „God is a Girl”.

Ward: Nagyon uptempo.

Willem: Nosztalgikus, itt techno-nak hívják, de nálunk „német hands-up”-ként ismert. Ifjú korunkban ugyanis ezeket a dalokat játszották a klubokban. Őszintén szólva számomra ma már viccesnek tűnik, hogy nagyon szerettem volna megkaparintani ezt a dalt, amikor úgy 11 éves voltam. Akkoriban azonban ezt csak a szórakozóhelyeken lehetett hallgatni, hiszen a Shazam még csak nem is létezett. A DJ-k pedig finoman szólva sem voltak túl segítőkészek. Hiába kérdeztem meg tőlük, mi ez a dal, rám se bagóztak. Nagyon sok hardstyle-t is csináltunk, tavaly például egyet Darren Styles-zal. Ezt „UK hardcore”-nak szokás nevezni, simán van benne annyi energia, mint a hardstyle-ban, ugyanakkor valamennyivel lágyabb is.

Ward: Igen, sokkal vidámabb.

Willem: Tehát minden évben megpróbálunk elmerülni új stílusokban és természetesen visszük az energiát a nagyszínpadra a big romm-mal és a trance-szel, ahogyan tettük azt eddig is. Mindig igyekszünk újítani, hogy ne ugyanazt játsszuk minden évben.

Ward: Mindig szeretnénk egy kicsit „trance-esebbek” lenni. Ha ugyanis mindig ugyanazt toljuk, akkor ez előbb-utóbb unalmassá válik. Így örömmel váltunk át egyik projektről a másikra.

Willem: Szeretünk alkotni, nem csupán egy-egy zenét megcsinálni.

Ward: Amikor például két napon át dolgozunk egy big room-on – vagy akár máson –, akkor utána szívesen térünk vissza a trance-hez. Majd egy hét elteltével ismét másra vágyunk.

Áruljátok el, hogy dolgoztátok ki az új W&W menetrendet, például az Armin van Buurennel való együttműködést vagy a Blasterjaxx-szel közös új dalt.

Willem: A Blasterjaxx-sztori lényege, hogy először csak egy demót küldtek nekünk, amin aztán mi megszállotként kezdtünk el dolgozni. Arminnak pedig mi küldtünk el egy demót az Ultra zenei fesztiválra, amit ő úgy kezelt, mintha a mi részünk már készen lenne – ezt nagyon szeretem.

Ward: Armin kicsit stresszes volt, mivel úgy gondolta, nem lehet majd mindent megoldani, így ki kell vágni egy részt. (?) Sajnálom, ha a dal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, többen is nagyon izgatottak voltak, hogy Armin a mi dalunkat fogja játszani.

Willem: Igen, de mindannyian barátok vagyunk és sok demót küldünk el egymásnak. Ha úgy érezzük, valamiben benne van az „Armin-hangzás”, akkor azt neki küldjük el. Blasterjaxx pedig ugyanezt teszi velünk.

Ward: Dimi & Mike esetén volt egy apróbb setup.

Willem: Igen, először Armin és Dimi kezdtek el együtt dolgozni, majd bevontak minket is, így alakult ki a közös munka.

Ward: Ez egy nagyon szűk közösség.

Willem: Igen, ez nem úgy megy, hogy előre megbeszéljük, hogy csinálunk egy közös dalt. Egyszerűen elkezdünk dolgozni valamin, amit aztán megosztunk másokkal is.

Milyen érzés volt az EDC Las Vegas nagyszínpadán fellépni?

Ward: Nagyszerű.

Willem: Elképesztő. Az EDC számunkra mindig is az egyik olyan zenei fesztivál volt, amelyre szerettünk volna eljutni. De ugyanez mondható el a belgiumi Tomorrowland-ről is.

Ward: Nemigen létezik hasonló rendezvény a világon. Az EDC Las Vegas a helyszín és a produkció szempontjából is egyedülálló. Úgy érzed, mintha egy másik világba csöppentél volna. Nagyon különleges.

W&W deck

W&W deck

A zenéhez visszatérve ez a műfaj nagyon ciklikus, folyamatosan változó trendekkel. Milyen kihívásokkal szembesül a W&W?

Willem: Ha egy előadó újdonsággal áll elő, akkor mindig nagyon izgatottak vagyunk, még akkor is, ha nem feltétlenül a mi stílusunkról, hanem egy komplett produkcióról van szó. Ilyenkor górcső alá vesszük az előadó stílusát és újra felépítjük annak elemeit. De nem pont ugyanazt a hangot fogjuk megszólaltatni, hiszen az az a nekünk tetsző elemeket, majd meghatározott sorrendbe állítva ezeket újra felépítjük a dallamot, amit aztán beépítünk a produkciónkba. Innen pedig már egyik dolog hozza magával a másikat. Tehát nem másolni akarunk.

Ward: Már csak azért sem, mert ebben az esetben mindig le lennék maradva legalább egy lépéssel, hiszen valaki már megcsinálta előttünk az adott dolgot. Így soha nem hozhatnánk létre igazán eredeti alkotást.

Willem: Igen, sokszor látjuk, hogy mások próbálják azonnal átvenni a trendi cuccokat, de ez nem így működik. A saját „személyazonosságodat” kell használnod.

Ward: Igen, legyen meg a saját stílusod, amelybe aztán beilleszthetsz különféle elemeket másoktól.

Willem: Minden újdonság megjelenésekor mindent részletet megvizsgálunk és kielemzünk. A produkció szempontjából és a DJ szemszögéből is. Ezután eldöntjük, hogy egyáltalán szeretnénk-e az adott zenét játszani vagy sem. Nálunk ez így működik.

Éreztétek már úgy, hogy valamit mégis máshogyan kellett volna csinálnotok?

Willem: Persze, én például a zenéink felét már nem is akarom meghallgatni.

Ward: Néha nagyon izgatottak vagyunk valami miatt, majd fél évvel később visszahallgatjuk és rájövünk, hogy bizony nem úgy sikerült, mint ahogyan azt eredetileg elképzeltük.

Willem: Bizony, ez benne van a pakliban.

Ward: Ugyanakkor ez fordítva is igaz. Van olyan cucc, amit korábban készítettünk és akkor nem voltunk teljesen elégedettek vele, most visszahallgatva viszont úgy tűnik, hogy teljesen rendben van.

Willem: Nem mindig azt nézzük, hogy mennyire sikeres az adott szám. Van, hogy egyszerűen csak „ez nem volt semmi különös” érzésünk van, visszanézve viszont azt gondoljuk, hogy „hé, ez nem is volt olyan rossz”.

https://www.youredm.com/2019/06/03/ww-talk-rave-culture-new-music-production-and-career-tips-interview/

Martin Garrix interjú: “Sosem fogok énekelni egy Martin Garrix track-en sem”

Martin Garrix már 8 éves korában rajongott a DJ-ézésért , miután látta a példaképét, Tiesto-t fellépni az olimpiai játékokon Athénban. Kicsit több, mint egy évtizeddel később a tini zenész gyorsan szupersztár lett saját erejéből és már együtt is dolgozott Tiesto-val és más világsztárokkal a debütáló albumán.

A Digital Spye beszélgetett Garrix-szel a kitöréséről, munkájáról Usher-rel és Ed Sheeran-nel és hogy miért is nem énekel egy zenéjében sem.

 Egyszer csak jön Christina Aguilera, majd azt mondja : “Tudnád remixelni a dalomat?” Ez hogy történt?

Tiszta őrület volt számomra. Épp csak leszerződtem egy kiadóval, aminek hamar híre ment. Kaptam egy üzenetet, hogy “Hé, szeretnénk, ha készítenél nekünk egy remixet.”, én meg “Óóó, áááá…”. Számomra ez nagyon nagy élmény volt. Ugyancsak jó látni, hogy a nagyobb előadók is támogatják a zenei munkásságomat. A remix után a kiadó elhatározta, hogy berakja a Lotus Deluxe-ba. Első neki futásra csak egy online remixnek indult, de várakozáson felül teljesítettem, ezért úgy döntött a kiadó, hogy rárakja a hivatalos albumra is.

Találkoztál valaha Christinaval?

Nem, régebben általában nem találkoztam az előadókkal. Manapság elképzelhetetlen számomra, hogy ne egy studióban vegyük fel a számot az énekesekkel, előadókkal.

Magyarul visszautasítasz ajánlatokat, előadóktól, hacsak nem tudnak együtt dolgozni veled a stúdióban?

Igen, pontosan. Én az a típusú producer vagyok, aki azt mondja “zenéljünk együtt!”. E-mailen keresztül is át tudod küldeni a sávokat és tudod tartani a kapcsolatot a másik producerrel/előadóval, de az mégsem az igazi. Szeretem ha egymásra hangolodunk és ötletelünk. Sokkal jobb, mintha csak küldözgetnénk egymásnak a sávokat és várjuk a másik válaszát. A studióban egyből tudjuk kombinálni egymás ötletét.

Tetszik a poszt érdekel hogyan írnak a nagyok zenét? Akkor gyere el bemutató napunkra!

Amikor kijött az Animals, számítottál ekkora sikerre?

Nem, erre nem számítottam. Fantasztikus ebben az volt, hogy ez csak egy újabb klub zene volt a sok közül. 15 évesen írtam meg az Animals-t. Vicces volt, élőben játszottam és odajöttek az emberek, hogy mi ez a klikkelős hang? Én meg úgy voltam vele, hogy “Áááá, azt nem mondhatom meg.” csak hogy piszkálódjak.

Aztán hirtelen szuper nagy hype lett. Mindenhol ez volt a neten.  Írtam egy zenét, hogy lejátszhassam fesztiválokon illetve a klubbokban is előszeretettel pörgettem. Miután az Animals kiadásra került a rádiók egyből elkezdték játszani. Felhasznnálták reklámokban a TV-ben, táncos programokhoz. Még a szülővárosomba is ezt hallottam vissza, amikor kimentem egy 70.000 fős focimeccsre. Számomra ez nagyon furcsa volt, de nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen sikeres lett. Csak is a fülbemászó dallamok miatt lehetett ennyire népszerű a track. A hangzása, tetszett az embereknek és szeretik az új, friss dallamokat. De mielőtt ide eljutottam, ezt nem tudtam. Azt hittem, hogy ez is csak egy újabb track lesz.

Énekelsz?

Soha, de soha nem fogok színpadon énekelni, de amikor a stúdióban vagyok, akkor viszont éneklek melódiákat. Amikor egy énekes-dalszövegíróval dolgozom és hallom a melódiákat, tudom vezetni őket. Azt mondom, hogy “Ó, ne ezt, inkább ezt  és ezt”. De sosem fogok énekelni egy Martin Garrix track-en sem.

Miért van ez?

Mert nem tudok énekelni! Nincsen hozzá hangom… azt hiszem. Tetszik, hogy ilyen vagyok, mert a DJ-k a háttérben lévő emberek, azok akik csak szórakoztatják a közönséget. Magamat inkább így látom, mint azt a fickót, aki a színpadon énekel.

Nyomottan érzed magad, amkor olyan nagy DJ-kkel vagy a stúdióban, mint David Guetta és Tiesto?

Igen, néha. Különösen olyan legendákkal, mint David Guetta, aki nagyon sok sikeres számot tudhatnak magáénak. Emlékszem egy napra, amikor egyszer csak felhív, hogy “Gyere menjünk studiózni egy hétig.” Én meg “Hóó, oké”. Az első alkalommal, amikor Usherrel dolgoztam furcsa volt mert előtte nem is ismertem, nem találkoztam vele.  Nem igazán volt merszem azt mondani, hogy valami tetszett vagy valami nem. Úgy képzeljétek el, hogy ott voltam és csak hagytam, hogy azt csináljon, amit akart, de amikor egyre több időt töltöttem el vele, jobban megismertem, nagyon szerény, kedves ember. Utána már tudtunk együtt dolgozni sokkal felszabadultabb lett a légkör. Sokszor megtörténik velem, hogy azt kérdezem magamtól: “Ez most a valóság?”

Amikor Usher felhívott, hogy egy track-en akar dolgozni veled, mi futott át az agyadon?

Hát kb, hogy “Mi a f*sz?” Felhívtam a szüleim, barátaim. Őrület volt. Tiszta őrület.

És utána dolgoztál Ed Sheeran-nel! Milyen volt a kapcsolatod vele, mert nagyon más zenei háttérből jöttetek?

Élmény volt Ed-del dolgozni. Szuper, elképesztően tehetséges énekes, dalszövegíró és ahogyan mondtad is, más zenei világból jött. Remek volt egybe gyúrni a hangzásvilágunkat és találni egy közös pontot, ahol van valami, amit mindketten el tudunk adni.  Szerintem teljesen kihalladszódik a zenéből a két világ találkozása. Elégedetten ültünk hátra, amikor befejeztük a közös dalunkat.

Hogy haladnak a dolgok a most debütáló albumodon?

Most eléggé levagyok terhelve mert egyszerre sok zenét írok. Viszont van egy csapatom, akivel közösen kiválasztjuk melyik ami ki kerül a nagyközönség elé, melyik amelyik nem. Volt egy kreatívabb időszakom, amikor ontottam magamból a trackeket. Az emeleti studióban eszméltünk rá,  hogy a francba is, nagyon sok track halmozodott fel. Nem is igazán tudjuk, hogy mikor lesz időnk minden zenét megjelentetni. Igazán kiváltságosnak érzem magam emiatt. Megírom a zenét és onnatól már csak kiadón múlik, hogy rákerül-e egy albumra. Benne van-e az a plussz ami sikerhez kell. És igen, ennek idő kell, néhány művész évekig dolgozik, amíg befejez egy albumot. Nem akarok éveket erre szánni, csak semmi pánik. De ez egy érdekes folyamat.

Szabad mondanod bármit arról, hogy kivel dolgozol még együtt?

Még nem tudom, hogy a track az albumon lesz-e vagy sem. Vannak művészek, akikkel szívesen együtt dolgoznék, de még nem volt rá alkalmam. Örülnék neki, ha a The Weekend lenne a vokalistám az egyik track-emen.

Mivel egy sötét, elvont, melankolikus R&B hangzásvilága van, így elég érdekesen hangozna egy táncos track-en.

Igen, ugyanaz, mint Ed Sheeran-nel. Amikor közöltem az ismerőseimmel, hogy egy track-et készítek Ed Sheeran-nel, mindenki csak annyit mondott, hogy “Óóó!”. Nemcsak, hogy izgatottak voltak, hanem kiváncsian várták, hogyan fogunk tudni együtt dolgozni. Nagyszerű dolog meglepni az embereket. Ha mindig ugyanazt csinálod, amit az emberek elvárnak, akkor hamar bele is fognak unni.

Skeldar

Forrás:Digital Spy

Tiesto interjú több mint 20 év a csúcson

A veterán dán  Tiesto  felfedi titkát, hogy hogyan lett maratonista a zenei világban.

Tiesto 47 évesen még mindig releváns szereplő a folyamatosan növekvő DJ táborban, ahol nagyon sokan csak álmodoznak, hogy elérik az ő szintjét. Még mindig olyan izgatott a szettjei előtt, mint amikor elkezdte a DJ-zést bárokban és klubokban 1994-ben. Túl az 500. Clublife rádióműsorán (amelyet 6 órás szettel koronázott meg) bátran kérdezhetjük tőle, hogy mi a titok, hogy elkerüljek az oly sok szakmában jelen lévő kiégést. Ha tapasztaltad már ezt a jelenséget, kérlek osszad meg velünk, hogyan érintett téged és hogyan léptél túl ezen.

6 órás szettet soknak találod?

Tiesto: Ez tulajdonképpen az összefoglalója a kedvenc számaimnak az 500 epizódból, amelyeket készítettem. Ez old-school. Abban az időben mindig 6 órát játszottam. A DJ szettek, csak rövidebbek és rövidebbek lettek. Fesztiválokon csak egy órát adnak. Jó újra hosszú szetteket adni.

– Úgy tűnik, hogy a hosszabb szetteket preferálod.

Tiesto: Más élmény. Az egy órás szetteket is szeretem, mert nagyon sok mindent beletehetsz abba az időbe. Ez akkor jó. amikor valami újat szeretné hallani minden percben. Egy hat órás szettben felépíthetsz egy utazást. Egy fél órában elmehetsz egész más stílus felé, majd lassan vissza is térhetsz. Bármerre elviheted a zenét, ez a szépsége.

DJ vagy 1994…

Tiesto: Kisbaba korom óta. [nevet]

Tetszett a poszt érdekel a zenezerkesztés? Akkor gyere el bemutató napunkra!

 

Elképzelted valaha is, hogy ezt fogod csinálni 22 év múlva is?

Tiesto: Abszolút nem. Amikor kezdtem, ez volt a hobbim és akkoriban a DJ-ket nem vették túl komolyan. Soha gondoltam arra, hogy a szülővárosomon kívűl játszok. Amikor el kezdesz játszani egy bárban 50 ember előtt, majd 100.000 ember előtt az EDC-n Las Vegas-ban, az elég intenzív. Amikor játszottam a zenét, sikoltoztak, libabőrös lettem. Eufórikus érzés volt.

Tiesto 1

Tiesto 1

Miért változott sokat a DJ szerepe oly sokat, amióta elkezdted a szakmát?

Tiesto: Manapság bárki lehet DJ. Ha van ritmusod és szereted a zenét, elkezdheted. Könnyebben hozzáférhető, mint amikor én elkezdtem. A kreatív rész még mindig nagyon nehéz, de ahhoz, hogy valamit elindíts, az elég könnyű. Sokkal könnyebb, mint mondjuk gitáron vagy zongorán játszani.

Tehát mitől lesz valaki nagyszerű DJ?

Tiesto: A nagyszerű DJ alkalmazkodni tud a teremhez. Minden terem más. Az időzítés, hogy mikor mit játszol, olyan amit nem igazán lehet megtanulni. Vagy tudod, vagy nem. És a tömeget meg kell mozgatnod olyan zenével, amit nem ismernek. Nagyon sok DJ a garantált sikert hozó számokkal operál, amit mindenki más is játszik. Ha van pár zenéd odakint és tudod, hogy a tömeg sosem hallotta, és így is lázba hozod őket akkor vagy nagy DJ.

Mi van az életstílussal, és az utazás, partizás menedzselésével?

Tiesto: Ezek olyanok, mint bármi más az életben. Ha megtanulod, hogy felvedd a ritmust, ezen életstílus nem olyan nehéz. Nagyon sok kísértés van. Amit megtanultam: amikor elég, akkor elég. Néha sokat iszol és tudod, hogy másnap fizetni fogsz érte, ezért visszafogod magad egy kicsit. Ez nagy kihívás a világunkban, mivel mindig van valami parti.

Több alkalmommal is a világ első számű DJ-jének választottak. A MixMag minden idők legnagyobb DJ-jének nevezett. Mi tesz téged minden idők legnagyobb DJ-jének?

Tiesto 2

Tiesto 2

 

Tiesto: Nem tudom, ez elég kedves bók, amikor mondják. Nagyon hosszú idő óta jelen vagyok. Mindenki kérdezi, hogy tudok fennmaradni 22 éven át. Nekem ez elég természetes. DJ-nek születtem. Amikor kezdtem, ez az egész nem ilyen volt. Ez a világ, aminek részéve váltam. Mindig hallgattam a szívemre, mindig találtam úgy irányt, amit az emberek értékeltek bennem. Mindig kipróbálok új dolgokat, minden hónapban találok új zenéket, amiket senki sem hallott. A stúdióban mindig más irányba megyek.

Ha a DJ karrier nem jönne össze, mit csinálnál helyette?

Tiesto: Mindig ezt kérdezem magamtól. Mindig is szerettem a zenét, ezért úgy gondolom, hogy valahogy a zeneiparban kötnék ki. Talán mint túra menedzser vagy fényképész. Vagy akár ha csak kávét kéne vinnem a stúdiókba, boldog lennék. Egészen addig, amíg benne vagyok ebben.

Nem annyit keresel, mintha kivinnéd a kávét.

[nevet] Nem. De a pénz nem tesz boldogabbá. Néhány ember sok pénzt keres és mégis nyomorúságos.

Tehát boldog vagy és sok pénzt keresel?

Tiesto: Igen, szuper boldog vagyok. Azt szoktam mondani a barátaimnak viccből, hogy meghívnak egzotikus országokba, csodálatos emberekkel találkozok, nagyszerű partikon játszok, nagyszerű hotelekben a szállásolnak el és amikor eljövök, adnak egy zsák pénzt. Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon.

Mire szeretsz költeni?

Tiesto: Szeretem a ruhákat, de annyira nem szeretek rájuk költeni. Amikor Gucci-t veszek, annak Gucci-nak kell kinéznie. Tetszik az új stílusuk, ennek a kabátnak van egy pillangó és egy tigris a hátán. Megérte. Soha nem vennék egy fekete V-nyakút a Gucci-tól 400 dollárért, amikor ugyanaz van 30-ért másik márkától. Szeretek költeni, amikor megéri, de  azért nem, hogy csak költsek.

Tiesto 3

Tiesto 3

A 2014-es SPIN interjúban azt mondtad, hogy nem gondolkodsz a visszavonuláson, mert ez a karrier még mindig kihívást jelent. 2016-ban is így érzed?

Tiesto: Igen, valójában jobban is mindig eddig bármikor. Több DJ van a világon, mint pilóta, azt hiszem. [nevet] Emlékszem, amikor gyerek voltam, mindenki vadászpilóta akart lenni. Manapság mindenki DJ akar lenni. Nagyobb a kihívás, mert nagyobb a konkurencia.

Jó vagy rossz az iparnak, hogy ennyi DJ van manapság?

Tiesto: Mindkettő. Nagyon nehéz lehet egy új DJ-nek, hogy elkapjon egy kitörési pontot, még akkor is, ha spéci track-et készít, nagyon könnyű másolni mostanság. Amikor valaki egy nagyszerű számot készít, mielőtt még észrevennéd lesz 10 másolata. Az analóg időkben sokkal nehezebb volt, másolni egymást.

Ugyanabban a 2014-es interjúban mondtad, hogyha visszavonulsz, talán elkezdesz festeni. Még mindig ez a terv?

Tiesto: Nem igazán vagyok festő, de valami művészit szeretnék csinálni, amikor valaha is visszavonulok. Szeretek kreatív lenni. Szeretek új dolgokat kitalálni, festést, fotózást vagy akár divattervezést. Imádom a divatot. De a zene még mindig a hobbim és az is marad még egy ideig.

Forrás: http://www.gq.com/story/tiesto-clublife-500

Inbetwen

 

 Iratkozz fel hírlevelünkre és kapj extra kedvezményeket képzéseinkből!