Az audioeffektek alapjai: típusok és használatuk
Az audió effektek áttekintése
Elsősorban a kezdők számára magyarázzuk el a leggyakrabban használt audioeffektek alapjait. Ha mostanság kezdted a zeneszerkesztés, bizonyára találkoztál már a szerkesztő programodban különféle delay, reverb, kompresszió és egyéb szűrökkel. Felsorolni nem is igazán lehet őket, ez a bőség zavara, mely zavarban próbálunk útmutatást adni.
Mi is a hangeffekt?
Az audioeffektek analóg vagy digitális eszközök, amelyek arra használunk, hogy egy-egy hangszer vagy bármilyen más hangforrás másképp hangozzon. A változás lehet nagyon finom, szinte alig érzékelhető, de nagyon extrém is. Egyik ilyen ismert effekt a torzító (distoration), amelyet az elektronikus gitárosok használnak előszeretettel. Azáltal, hogy különböző effekteket kötnek láncba, egyedi hangzásvilágot tudnak létrehozni. Minden stílusban megtalálhatók az effektek, de az igazi szabadságot az elektronikusan készített zenék adják, hiszen ott könnyebben kezelhetők az eszközök és könnyebben variálhatók is, mintha fizikailag lennének bekötve. Az effekteknek csak a számítógépünk kapacitása szabhat határt.
Az effektek rövid története
A mai modern audioeffektek a technológia fejlődésével váltak elérhetővé. Az 1940-es években a mérnökök reel to reel szalagos gépeket használtak, hogy visszhangot, késleltetést készítsenek. Adalékként a mikrofon elhelyezése és mozgatása lehetővé tette olyan hangok felvételét, amik addig nem voltak. 1948-ban Harry DeArmond készített egy effektet, amit Trem-Trol névvel látott el: elektromosságot vezetett folyadékon keresztül a tremolo hang előállításához. Ezt az eszközt használta Bo Diddley is, amit aztán a gitár-ipar továbbfejlesztett. 1950 körül megjelentek az erősítők, amik vibrato és reverb hatásokra is képesek voltak. A reverb hatást eredetileg egy fémlemezbe vezetett elektromosság hozta létre.
A stúdióban a mérnökök elkezdtek visszhangkamrákat alkalmazni, hogy visszhangot vagy eredeti csengést adjanak a zenéhez. Ezek a kamrák hosszú, négyzetes alakúak voltak, amik hangvisszaverő anyagokból készültek, például betonból. Az egyik végükre hangfalat tettek, a másikba pedig egy mikrofont, így adtak effekteket elsősorban a vokálhoz. Mivel a kamrák egyedi építésűek voltak, így az adott stúdió lenyomata is volt egy-egy ilyen. A fejlődéssel lehetővé vált, hogy elektronikusan is visszhangot (reverb) állítsanak elő, az EQ és a kompresszor az 1950-es és 60-as években érkezett meg a stúdiókba. A legismertebb a Pultec volt, amely a kor számos zenéjében megtalálható.
Hardveres és szoftveres effektek
A mai audioeffektek fizikai és digitális formában találhatók meg. Az analóg jeleket egy fizikai eszköz dolgozza fel, míg a digitális jeleket matematikai úton módosítják a szoftverek, hogy a kívánt hatást elérjék. Mindkét módszer hasonló eredményt ad. A fizikai eszközök legtöbbször rackes eszközök, amelyekből kábelek jönnek ki és mennek egymásba, effektláncot alkotva. A szoftveres megoldásoknál a legtöbb effektet tartalmazza az alap DAW, de akár plug-inekkel is bővíthetjük is a lehetőségeinket. Számítógépen legtöbbször insert-és-return módszerrel alakíthatjuk ki az effektláncot.
Dinamikus processzorok
A dinamikus audioeffektek megváltoztatják a hangot a frekvenciája és amplitúdója alapján. Mivel a feldolgozás programfüggő és mindig változik, ezért is nevezik dinamikusnak. A dinamikus hatások nagyban javíthatják a produkciót, de érzékenyek is egyben, nagy figyelmet igényelnek. A négy leggyakoribb effekt a kompresszor, a limiter, a gate és az expander.
Kompresszor
A kompresszor csökkenti a hangerőt vagy felerősíti a túl halk hangokat, vagyis benyomja a hangot egy hangerő sávba. A kompresszorokat gyakran használják felvételeknél és élő mixeknél, hogy egy átlagos hangerőn tartsák a hangokat. A szoftveres és hardveres megvalósításoknak egyedi lenyomatuk van, amelyek erőt vihetnek egy élettelen trackbe. Ugyancsak használható ez az effekt, hogy a hangok természetesebbnek hangozzanak, anélkül, hogy torzítanának.
Limiterek
A limiter egyfajta kompresszor, ami egy speciális célra készült. Limitálja a jelet egy adott szint fölött, míg a kompresszor finoman kezdi csökkenteni a gaint a határ alá. A limiter fűnyíróelven működik. Ezen tulajdonsága miatt védekezésre használják a hirtelen erős hangok és jelpattogások ellen. Az esetek többségében a kompresszorral együtt használják. A kompresszor végzi a finom munkát, míg a limiter a végső védelmet látja el.
Noise Gate
A hangerő szabályozására szolgál. A kompresszortól eltérően ez az effekt nem engedi tovább az adott hangerőnél kisebb hangokat. Halk hangokkal szembeni védelmet ad, mint például háttérzaj, halk szuszogás és egyéb zavaró hangok.
Expander
Az expander effektet a hang dinamikájának kiszélesítésére használják. Ellentétesen működik, mint a kompresszor. Egy adott szint feletti hangot felerősít, míg egy szint alattit pedig lehalkít. Gyakori effekt zajos felvételek javításánál.
Torzítás
A torzítás effekt jól tudja reprodukálni az analóg vagy digitális torzítást. A torzítás vagy szaturációs effekt szimulálja a vákumcsövek, tranzisztorok vagy digitális áramkörök által keltett hangot. A vákumcsöveket az erősítőkben használták még a digitális kor előtt, de mind a mai napig megtalálhatók egyes erősítőkben. Ha túlvezérlik, a fül számára kellemes hangot ad ki. Az analóg csövek melegséget és élességet adnak a hanghoz.
Vannak olyan torzítás effektek is, amik pattogást, érces hangzást idéznek elő. Az ilyen hatásokkal bármely hangból természetellenesnek tűnő, intenzív hangzást tudunk csinálni. A torzításokkal és szaturációval testesebbnek tűnő hangokat készíthetünk.
Idő-alapú effektek
A jelek időzítését módosíthatjuk ezekkel az effektekkel, hogy rövid vagy hosszú hangkitöréseket hozzunk létre. A leggyakoribb idő-alapú effektek közé tartozik a reverb, a chorus, a flanger, a phaser, a pitch, a transzpózer és a harmonizálók.
Minden ilyen típusú hangmanipuláció egyedi módon modulálja a jelet. Alapjába véve megfogják a bejövő jel egy részét és kis késéssel visszajátsszák. A késleltetési idők komplex variációs lehetőségei sokat fejlődtek az első megjelenésük óta.
Szűrő effektek, avagy a filterek
A szűrő audioeffektek (filterek) egyszerű, jól használható eszközök, amelyek minden zeneszerző arzenáljának fontos részét képezik. Ezen eszközök célja, hogy a jel frekvenciatartalmát módosítsák. Felerősítenek vagy gyengítenek frekvenciákat, amely a hang tónusának megváltozását idézi elő. A legismertebb típusai a szűrőknek:
- lowpass,
- highpass,
- bandpass,
- notch,
- morfológiai szűrők.
Lowpass filter (LPF)
Az LPF a magas frekvenciákat távolítja el, csak a mély hangok mehetnek tovább.
Highpass filter (HPF)
Az LPF ellentéte, csak a magas hangok maradnak meg.
Bandpass filter (BPF)
Alapvetően egy LPF és egy HPF kombinációja. Csak egy bizonyos frekvenciatartományon belül engedi tovább a jelet. A bandreject szűrő pedig a párja, amely a sávon kívűl minden hangot átenged.
Modulációs effektek
Az ilyen effektek komplexek és leginkább mozgás és mélység hozzáadására használják őket. A moduláció a forrás jelét módosítja egy másik forrást felhasználva. Egy ilyen példa a kórus (chorus) effekt.
Az effekt a bejövő jelet késlelteti néhány miliszekundummal, majd LFO-t használva modulálja a késleltetett hangot. Az LFO ugyancsak használható arra, hogy késleltessük a hangot néhány effektnél. A pitch modulációk legismertebb típusa pedig a vibrato és tremolo, amelyek LFO segítségével a hang frekvenciáját modulálják.
Pitch effektek
A pitch effekekt módosítják az ilyen hatásokat oly módon, hogy új frekvenciát adnak a jelhez, vagy csak módosítják a pitchet egy előre definiált intervallummal. A pitch shifter a hang oktávval vagy egy intervalummal való csökkentésére/növelésére szolgál.
A harmonizáló egy olyan pitch shifter, amely kombinálja a módosított pitchet az eredeti hanggal, hogy kettő vagy több harmónikust hozzon létre. A pitch korrekció egy másik gyakori példa, amit vokál felvételeknél és élő fellépéseknél figyelhetünk meg, mint auto-tune effekt.
Érdekel az audioeffektek működése? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre és kapj egyedi kedvezményeket a képzéseinkből!
